Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Vizsla tanitás mezőn

15

5 talan kutyái által ingerelve után szaladni tanuljan; minekutánna jól ki tanult, lehet másokkal is vadászni, de soha sem kell azután is engedni hogy azok kutyáival együtt keressen, vagy idegen vadász lövésére oda siessen, annak vadját elhozza, 's ha annak kutyája áll, őis oda menjen , mert illyenkor a' vadat csupa irigységbőlis felkőltené; tanulja ő meg,ura akaratját tartani mindenekben sinor mértékül, 's azon túl réá nézve semminek érdeke ne légyen; annyival inkább a más kutyák n}úl kergetésében társul neálljan; Iíly alkalommal különösen szem ügyre kell venni, ne hogy minden munkánk 's fáradságunk sükerétől egyszeri vadászat meizfosszan ! Mindent a' mi meg van lőve el kell hoznia, csak sebzett ragadozó állatokra nem kell úszitni, ne hogy azok által megmarva, az aporlirozástól elidegenedjék, ellenben döglött rókát, görényt, menyétet , ölyvet sőt tövis disznót is minden tétovázás nélkül serényen elkeli hoznia. Hogy az elhozandóval jáczodjan, majd felvégye, majd letegye, földön hurczolya vagy tépje harapja, tellyességgel nem kell engedni, azt nékie minden késedelem nélkül, sértetlen 's vigyázva derekán fogva kell felvennie és urának kezében adnia, mit ha nem 11