Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Vizsla tanitás mezőn

72 és kötélre téve a' vad fekvése elölt néhány sullyos ütéssel büntetni ; Az utánszaladás szinte legnagyobb hiba, 's annyival kevésbé elnézhető, minthogy későbbre hellyre nem hozható; Itt szükség azon elvet szem előtt tartani hogy inkább szabadulja n el tiz nyúl, vagy fogoly, hogysem a' vizsla egyszeri után szaladásra ingerlődjék ; Azon kivűl, hogy a' meglövés veszedelmének van ki téve illyenkor, a'találás is bizonytalan; ha pedig találunk még rosszabb, mert ha a' kutya le esni látja az elŐlle távozó vadat, csalhatatlanul utánna fog iramodni valamennyiszer, vélve hogy azáltal esett el, 's mindég igy lessz ; különösen kerülni kell a' nyúlra lövést, mi által leginkább tűzben jön, s ha egyszer réá szokott bajosan fogja valaha a' nyúl kergetést el hagyni; a' czél pedig tanításnál nem néhány nyúl vagy fogoly elejtése, hanem a' vizsla jó és czélarányos oskolázása jövendőre nézve; Ha áll, 's kedvet árúina el a' beszökésre inkább vissza kell hívni, kötélre venni, tüzét mérsékelni , 's azután csendesen a' vad felé csúsztatni , midőn pedig parancsolatra beszökött, 's látjuk hogy nyúl van előtte töstént mig ideje lenne el határozni magát a' kergetésre , vissza! hivni; a* nyúlat pedig futni engedni. Későbbre ha már a' vizsla álhatatosságában bizhatunk, és