Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Vizsla tanitás mezőn

Í'O ez jól áll, igyekezni kell, lia lehet a' ny úlat vagy foglyot fektében meg lőni ; hihetetlen mennyire erősödik a' ezáltal az állásban , ellenben semmi sem olly ártalmas mint gyakori hibázás »' lövésben; a' vizslát ez érzéketlenné, egy kedvűvé tészi a' lö\ és 's bizonytalanná annak következése iránt, 's a' gyűlöletes utánszaladásra szoktatja. Iía pedig a' nyúl elesett őrizkedni kell, hogy töstént utánna ne küldjük, annyival inkább szaladásra ne késztessük a' sebesitett után; illy esetben vissza hivjuk és kötélre véve tartjuk mig újra tői* töttiink , 's azután nyomoztatjuk kotelen vezetve az eleiben adott nyomon, mellyet földszint szagolva hagyunk kisérni ; ha meg találta el állani engedjük, ?s csak parancsolatra: prr! hagyjuk fel venni, 's elhozni. Ifjú vizslák tüzesebbek a' nyomra,mint magára a' nyúlra, vagy fogolyra, 's örömest kisérik iramolva, mit engedni soha sem kell, hanem kénszeritni, hogy lépésben kisérje, 's ha sietne, a' kötéllel visszarántjuk, hogy csendesebben húzzan rajta ; ha elvesztette , mit arról veszünk észre, hogy egy hellyen forog elő hátra, 's mind inkább vagy tűzben jön, vagy éppen kedvét veszti, segi-