Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Vizsla tanitás mezőn

69 seggel nem kell; sok lárma, kiabálás önkényeivé, 's akaratossá teszik, ellenben csupa gyönyörűség olly vizslával vadászni melly intésre szót fogad,'s valamint nem boszont, úgy a' vadat is figyelmessé nem tészi a' szakadatlan nesz által. Mi előtt a' vizsla tarlón, ugaron, réten, 's mocsárokon tökélletesen jól nem keres , az az csendesen, hol jobbra, hol balra a'szél járása szerént, s szóra tostént nem enged, nem kell búzában, bokorban 's a' t. kerestetni, hogy látatlan vélve magíit el ne vadúljan; Foglyokra késő őszkor , ifjú réczékre sátéban, harisra, nagy fűben kerestetni soha sem szabad, mert ezek minthogy szaladni szoktak állásra nem várják ; Ellenben gyakorolni kell tavaszkór, midőn a' foglyok elpárosodiak a' búzában, és mocsár sneffekre, mert ezek mozdulatlan elvárják állásra a' nélkül hogy szaladnának vagy idő előtt felrepülnének, mi által a'vizsla nyomot nem kisérhetve, 's fenn keresve tűzben nem jöhet, különösen az utóisoknál, hol a' mocsárban járás kiilömben is sebességét mérsékli ; 's itt orrát is legjobban tanúlja gyakorolni , minthogy ezeknek ki gözőlgésök igen gyenge, alig érezhető 50—10 lépésnyire.