Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Vizsla tanitás mezőn

70 Nálunk, hol a' fogoly nem rendkívül bőven van legjobb gyakorlásra a' fürj; melly különösen aratás után legjobban vár, 's mindég bőven található j A' vizsla természetesen gyakran fog pacsirtát vagy más madarat találni és állani , ezt minden ifjú kutya tészi , és ha ez ném is hiba, mégis későbbre nem kell engedni, hanem ha észre vesszük egy: pjujjal el parancsolyuk, hogy egésszen réá szokva, csalódásra alkalmat ne adjon urának ; ha egyszer annyira ment hogy a' vad érdekessé lelt előtte, magától is elfogja hagyni ezen helytelenséget; hogy apró madarat, 's egyéb haszontalanságot ifjú vizsla előtt lőni nem kell, macában értetődik. D Hogy a* vizsla véletlenül, 's akaratja ellen a' vadat fel ne verhesse, mindég szél ellenében kell kerestetni, 7s ha észre vesszük, hogy szagot kapott s húz feléje, előre csendesítjük ezen szóval „vigyázz"! Lassan! 's ha még is sebessednék kötélre vesszük; ha pedig feltalálta verni, a' kötélnél fogva vissza visszük a' vad fekvésihez azon szóval ,,hasra"! eleiben fektetjük, ?s néhány ütés sel büntetjük, 's még néhány perczig fekve hagyjuk búja felejtésire, mi előtt tovább kerestetnők. Azután szemügyre véve hová szállotlakbe p. o. a