Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Vizsla tanitás mezőn

óő nem azon pillanatban engedelmeskedik, *s annyival kevésbé kell ezlet el múlatni minthogy csupán ez az egy mód van arra, hogy a' legszükségesebb erényt a' tökélletes engedelmességet beléolthassuk ; azért ifjú, leczke alatt lévő vizslát bokorba, erdőbe addig soha sem kerestetünk mig a' szabadba , hol mind/g szem előtt van, tökélletes engedelmességéről meg nem győződtünk, mert egyetlenegy elnézett, vagy észre nem vett hiba csalhatatlanul többeket fog maga után vonni. Büntetni azonban hideg vérrel , 's mindenek felett mértékkel , 's tekintettel a' kutya természetére, hogy sem igen kevés, sem igen sok ne légyen; ha lehel büntessük a' rossz akaratot mielőtt telté válnék; ellenben valahányszor jól viseli magát a'dicséretet , simogatást, egy szóval a' jutalmat meg nem kell vonni a'nevendéktol; vigyázatlanságból ejtett hibát szóval , 's gyenge rántással a' kölél által, engedetlenséget" minden esetben korbácsai, haladék 's engedelem nélkül kell büntetni. A'Taniló soha korbács, 's kötél nélkül ifjú kutyát mezőre ne vigyen, külömben kéntelen lessz, vagy a' hibát el nézni, vagy ha hirtelen haragra lobbanó, ököllel lábbal 's a' t. büntetni; mind kettő pedig egyaránt ártalmas, 's valamint az engedetlenség ugy a' félénkség hibáját is csak későre 's temérdek