Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Vizsla tanitás mezőn

f)7 munkával vagy boszúsággal lehet valamennyire is hellyre hozni. Mikor az ifjú kutyát (anitni mezőre visszük, arra ügyelünk hogy szép tiszta idő légyen, az esős, szeles napokat kerüljük, mert illyenkor mint tudva van a' vad nem csendes, és kutyát állásra nem vár , mi által a' vizsla könnyen utánszalaclásra szokhatna, s jó időben is ólly hellyekre hol vad nincs nem viszszük ne hogy hasztalan, foganat nélküli keresés állal rest, és kedvetlenné légyen, azért csak olly hellyekre mégyünk hol bizonyosak vagyunk vadat, 's különösen — az évszakhoz képest — fürjet vagy foglyokat találhatni. Mielőtt mezőre mennénk ügyelni kell vallyon jó kedvében van é a' kutya ? mert ifjú kutyák gyakran szenvednek nátha, vagy haskorgás miatt, 's illyenkor tanácsosabb honn maradni, mert a' kutyának rossz orra az az szaglása lessz ; továbbá mikor ki visszük sem éhes, sem igen jól lakott ne légyen; az elsöesetben elszórt, a' másban rest lenne. Valamennyiszor ki visszük réá kell szorítni hogy a' vadász után járjan, ?s az ide tova szalad-