Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Az Elő oskola

56 Továbbá tanítjuk el vesztett tárgyat keresni, 's , el hozni. El ejtünk t. i. szántszándékkal egy fejér keszkenőt, vagy más szembetűnő tárgyat, 's, ezen szóval: El veszett! (Verloren , perdu!) tíz, tizenöt lépésnyi távolságról vissza küldjük, 's , el hozatjuk; a' Kutya ezen leczkét hamar megérti, *s, idővel száz és több lépésnyiről is el hozza; természetesén későbbre nem csak fejér, hanem más kevésbé ki tetsző tárgyak el hozására , és keresésére szoktatjuk; míg jól meg nem tanúi, legjobb gyakorlásnak kesztyű, vagy más olly tárgy mellyenUra szagját jobban érzi. Elején tostént vigyázni kell, vallyonaz egyenes úton, vagy Ura nyomán megyen é vissza ? Minthogy az utolsó okvetetlen szükséges, azért a' mezőn nem egyenes vonalban, hanem hol ide, hol tova fordulunk, de elején nem tovább mint húsz, harmintz lépésre; le ejtünk t. i. valamit a' kutyától észre nem véve, azután a'nyomra mútatva mondjuk : El veszett! ha a' nyomot fel nem venné, hanem egyenesen és sebesen akarna visszatérni , megszollitjuk , 's újjal mutatjuk nékie a'nyomot's csak lassan engedjük vissza menni, hogy azt tellyességgel el ne hagyja ; Néhányszori gyakorlás után megfogja érteni, 's azután mind nagyobb nagyobb távolságról küldjük vissza ;