Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Az Elő oskola

51 sen lenyomjuk a' főidre ; orrát kinyújtott két első lábára fektetjük , 's ezen állásban tartjuk előbb kevés azután mind több több ideig, sőt végre fél, és egész órákig is ; ha nyughatatlankodnék ezen fenyito szóval: vigyázz ( hüthe dich, Gardéz! ) újra lenyomjuk; ha csendesen marad mig tőle el távozunk, vagy körűitejárunk, próbára tesszük álhatatosságát az által, hogy néha egésszen ki megyünk, s tőle észre nem vétetve ügyelünk vallyon nem hagyja é el állását ? ha észre vennők hogy csak mozdúl is, töstént réá kiáltunk: hasra, vigyázz; mig nem annyira megszokta hogy inkább elalszik ezen helyezetben , hogysem órákig is azt elhagyná parancsolat, és ezen jelszó nélkül: prr! ezen leczkénél inkább lehet a' tanitó szigorú, 'sa' büntetés hellyén van, minthogy ez szenvedő, nem pedig cselekvő munka. Tovább menve a' tanításban, a' fekvő vizsla elejében vetjük a' szokott aportját, 's parancsolyuk hogy hozza el, de nem engedjük felkelni, hanem kezünkel lenyomva bíztatjuk ezen szóval ússzál! (avance!) 's kénszeritjük csúszva menni feleje , 's csak a' jelszóra prr ! engedjük felvenni, aport'ra elhozni, vagy elölte fekve maradni; ha szép szóra nem akarna az aport felé csúszni, a' ;