Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

A fegyver

halála a' vadnak ; hói a' csata mezeje engedi soha sem kell sietni a' lövéssel; ha p. o. nyúl , vagy más vad 10—20 lépésre kél fel, nem kell töstént réá lőni, hanem a' fegyvert arczhoz véve kisérni még 40—45 lépésnyire haladt, 's akkor jól meg czélozva tüzet adni; ha pedig a' vad távolról kelneis fel, a' sietség közelebb nem hozza, sőt azt tészi hogy jól meg nem czélozhatván el lövünk mellette, holott ha annyi időt engedtünk volna magunknak mig a' vad még 4, 5, vagy tíz lépést is haladott — mert ennyire sem haladhat míg jól czélra vesszük 's a' srét serényebb mintő,-— a' töltés derekával bizonyosan elérhettük volna, vagy ha jól megczéloztuk , és még sem, úgy vigasztalásúl szolgálhat az hogy a' fegyver , nem pedig magunk hibáztunk Egyátalyában a' ki jó lövész akar lenni azon igyekezzék hogy ha nem sokat, bizonyost lőjjen, inkább bocsássa el a' vadat ha érzi a' czélzásnál hogy nem találja; ez által lassan lassan hideg vért kap, 's olly biztosságot a' lövésben, hogy azután a' legserényebb lövésnél sem fog hibázni ; Különösen arra kell ügyelni hogy soha addig tüzet ne adjunk mig a'vad bizonyosan a'czélzón nincs, a' lövés után pedig tovább kisérjük a' vadat, mig