Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

A fegyver

24 meg nem győződtünk hogy elesett; vagy másod­szor is lövünk, ha két csőjü puskánk van. Egy jó lövész a' részt is tudja mellyen czélzója állott mikor fegyverét ki lőtte. Ki töstént a'lövés után elrántja arczától a'fegyvert arra szokik hogy vég­tére czélzás nélkűlis vadat képzel látni, 's a' légbe lő ! Hid eg vérű komoly lövész kevesebb számú lövéssel több vadat ejt el, mint a' tüzes hirtelen­kedő két annyival, pedig mikor a' vadász társa­ság öszvegyül, nem azzal kérkedünk ki hányszor, hanem ki hányat lőtt? Ki jó lövész akar lenni gyakorolja magát minekelőtte vadra kezdene lőni , töltetlen fegy­verrel bizonyos álló pontot serényen czélra ven­ni, ?s szemét fegyverével perczekig mozdulás nél­kül a' czélponton tartani, mi alatt lélekzetét tar­tsa vissza , hogy természetes mozgása a' testnek, *s ezáltal az alkalmatosság a' czél eltéveszthetésé­re kevésbedhessék , ?s azon igyekezzék hogy ke­zében a' fegyver sem egy sem más oldalra ne for­duljan, hanem vizmértékesen álljon. Ha már a' czéJpontot hamar felvenni meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom