Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Ak-köprü hidján

Ak-köprü hidján. isszatérek még egyszer Kis-Ázsiába. Gondolataim odaszállnak és megelevenednek emlékezésemben az ott látott képek. Kedvesen szép, máskor szomorú és kelletlen képek. S átérzem újból mindazt, a mi ott lelkemre hatott. Semmi sem hatott meg annyira egész utamon, mint a török ember feltétlen becsületessége. Igénytelen élete szerénységében és hiterős vallásosságában találtam én ennek magyarázatát. Benne vagyok ismét a török világ egyszerűségében, elmaradottságában. Már áthaladtuk egész Kis-Ázsiát és elértük utolsó állomásunkat. A fenséges Bozanti-völgy alján, a Taurusz-hegység déli oldalán voltunk; már csak két napjárásnyira a szíriai tengeröböl partjától. De odáig nem is törekedtünk; talán nem is birtuk volna már. A Taurusz-hegységben töltött tizenhét napi fáradságos gyaloglás és gyűjtés után Ak-köprü hidján megállapodtunk. Átkelő helye ez az egész rengeteg hegységet derékon átvágó mély szurdokvölgynek; természetes kapuja a Sziria felől jövő útnak a kis-ázsiai felföldre. Alul a völgy nem szélesebb, mint maga a patak; oldalai pedig méretlen magasságban meredek sziklák. Mind élükre állított vaskos rétegek, szakadozott szirtfokok. Nem a felföldről leszaladó patak vize vájta magának ezt a völgyet, hanem maga a hegység szakadt itt ketté egész testében s igy nyílott a völgyszoros. Azután egyengette az