Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Ak-köprü hidján

60 alját a rétegek alól előbukkanó viz, mely fürgén futva, majd lejebb gyarapodva, mossa a sziklák alját, hogy köveket gördítsen és homokot, meg kavicsot szállítson a tengerparti síkságra. Évezredes fáradhatatlan munkájának nyomai meg is látszanak a medrében. Keskeny út kiséri a patakot a hegységen keresztül; majd ezen az oldalán, majd a másikon fut mellette ; helyenkint a sziklák közé szorul vagy fölemelkedik s áthágja a közben álló fokot, de lefordul ismét szorosan a viz mellé ; sőt néhol át is vezet rajta. De itt ebben az óriás szirtkapuban megakad és mellette meggyülik a viz is, gázló itt nem járja: hidat építettek tehát föléje magas, hosszú ívben. Nem a törökök építették. Sokkal régibb népek mesterségére vall. Asszíroknak, szíriai népeknek és rómaiaknak utja volt ez hajdan. A törökök már itt találták a hidat és csak nevet adtak neki: Ak-köprü, fehér hid; mert fehér mészkőbői ékelték a sziklák közé. Szilárdan áll ma is, mint régen; csak a korlátfala omlik. Mellette egy sziklaüregből hatalmas erővel kristálytiszta viz tör elő és zúgva esik a Bozanti-folyóba. A hid maga jó száz lépés hosszú ; mindkét vége alján egyegy hart szorul meg a szűk helyen, egy-egy útszéli kis török vendégfogadó. Ezek, bár konkurrensek egymás közt, de nem haragszanak egymásra, mint nálunk a szomszéd üzletemberek. Megélnek mind a ketten; hisz keveset kívánnak az élettől. Az egyikbe szállnak a felülről jövő utasok, a másikba az alulról érkezők. Igy kerültünk mi is sötétedő este az elsőbe. Két ember lakik ebben. A gazda, meg a szolgája. A különbség kettejük között azonban csak az, hogy az előbbinek aranynyal hímezett kis turbánja van és hogy ő nem kel föl, ha vendég érkezik. A másik eléje megy a jobbfajta utasnak, hogy fogadja. A gazda köszönti ugyan a vendégét, de csak ha már beljebb került és elhelyezkedett. Homlokra emelt kézzel s néhány érthetetlen szóval végzi ezt. Az utas, miután leült, hasonlóképen cselekszik. Azután kis vártatva behozza a szolga a fekete kávét apró findzsában s leteszi a szívesen látott vendég elé a földre. Mi azonban nem vártuk be a kávét. Fügét és kenyeret vettünk a gazdától, hamarosan megettük és lefeküdtünk, a hogy voltunk, a kemény deszkapadra aludni.