Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Előszó

Elősző, Ma, a villámvonatok s a tengerjáró gyorshajók korában szinte érthetetlen, hogy ennek a mi kis planétánknak vannak még olyan vidékei, amelyeket a mi nyugtalan, ideges, a czivilizáczió szent nevében kíméletlen és kapzsi kaukázusi fajtánk fel ne kutatott, ki ne kotorászott volna. Es ezek a vidékek tulajdonképen világok; világok, ahol a természet minden emberi beavatkozás nélkül pazar kincseket termel kenyérben, gyümölcsben, fantasztikus virágokban, csodálatosan szép, vérengző, vagy ártatlan állatokban, kőkemény és puha fákban, paradicsomi szépségben pompázó erdőségekben, megdöbbentő magasságú hegységekben, színes drágakövekben, sima aranyban és soha meg nem szántott, mesés termő erőben bővelkedő televényföldben. Itt, a mi agyonkinzott Európánkban az emberek a létért való küzdelemben szinte az orrukkal túrják már a földet, holott még parlagon fekszik a világ nagy része ; ugy tetszik, mintha a föld ott minden tavaszon a saját örömére virágoztatná a fákat, hajtaná a füveket és a nyár a maga kedveért érlelné gyiimölcscsé a virágokat. Ez a könyv is meggyőző dokumentuma annak, hogy lakatlan a világ nagy része; lakatlan abban az értelemben, hogy nem az európai fehér ember lakja; nem a fehér ember intelligencziája uralkodik rajta,