Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Elfogyott az édesvizünk!

77 gatja vala a mi lelkünket is. Lehet, a szomjuhozás kínjaival, rettenetes halálával álmodtunk volna ez éjszaka valamennyien. Azonban itt a trópusokban nincsen se ébresztő hajnal, se esti szürkület. Itt süt a nap tüzesen és fényesen, reggeltől, a mint fölkelt és ha végig járta az eget, amint leesik, azonnal este, egyszeriben sötét lesz. Mi ezt már megszoktuk és talán épen ezért, ma észre is vettük, hogy másként nyugszik le a nap, mint máskor. Felhők vonultak eléje; hosszú, keskeny szalagban nyúltak el fölötte s ahogy most lejebb ereszkedett, hogy nemsokára eltűnjék a mérhetetlen viznek a szélén, hát alulról világitotta be az alig pirosodó fátyolt és arany színben szétfutó sugárhálójának közepéből felénk mosolygott az arcza. Azután elhomályosult s igy tünt le. A felhők pedig, mintha széjjelterültek volna, észrevehetően közeledtek. Alighanem eső készül. Nem tudom, hogy miért, de mindannyian lelki örömmel élveztük az égnek beborulását, a mi megnyugtatott bennünket. Még mielőtt teljesen besötétedett volna, ismét nagy sürgésforgás támadt a hajón. .Terjedelmes nagy ponyvákat czipeltek elő a hajó aljából és köteleket. Sokan dolgoztak velük és sietős volt a dolguk. Minduntalan sürgető parancsszó hallatszott felülről. Már felhúzták a lámpásokat az árboczokra; a fedélzeten villámos lámpákkal kivilágítottak mindent. A felhők megsűrűsödve fölöttünk repültek és a hüsitő esti szél fújta, emelgette a felhúzott roppant nagy vásznakat, a melyeknek alsó széléből tölcsért formáltak s ehhez vastag tömlőt kötöttek. A tömlőt meg a víztartókhoz vezették. Csepperegni kezdett; majd vastag csöppek hullottak alá mind sűrűbben. Dagadni kezdett a ponyva, futkostak a matrózok, egymást kergették a munkában s mire amúgy igazában megeredt az eső, épen elkészültek vele. Szinte ránk szakadt a felhő. Vastagon ömlött az ég áldása, az annyira kivánt édes viz - Neptunus megenyhült kedvéből a ponyvákról a hajó nagy víztartóiba! Egész éjjel zúgott az eső. Mindennap délelőtt közénk jön a kapitány körülnézni, társalogni, egyet-mást tudakolni. Ma különösen jókedvű volt: igy már kibírjuk - Pernambuco-ig! Nevetve vallotta be most, hogy nagy bajban voltunk. Már tegnap délután beállittatta a külön desztilláló gépet is, a mely végszükség esetén édes vizet