Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Ak-köprü hidján

62 is vannak s az odavaló emberek ezekről tudják, ki merről jön, merre megy és hogy mit visznek az állatok teherként. Én ott ültem forró napon, forró kövön és vártam. Lejebb ereszkedtek a lovak a patak mentén haladó uton és most már láthattam is őket, amint közeledtek. Az elsőn ült egy férfi. Hátul meg gyalogolt egy másik. A lovak nincsenek egymáshoz kötve, mint a tevék; szabadon járnak, de rendes sorban követik egymást. Nehogy elmaradjon valamelyik, hátul marad a felvigyázó török. A ki elől nyargal, az a gazda s úr. Megérkeztek. A hidon megálltak ők is. Leszállt az úri török és mellém ült a kőkorlátra; azután jött a másik, a hajcsár és elém guggolt a földre. A szokásos köszöntés után beszéltek hozzám, noha egy szót sem értettem belőle. Megkínáltam őket kész czigarettával, amit szívesen fogadtak. Ekközben lélekszakadva sietett felénk a völgyben elmaradt ember. Nagyokat lihegett még, a mikor szintén elém guggolt. 0 is kapott egy czigarettát. Jó barátságba kerültünk rögtön, bár idegen voltam köztük. Ok azonban ismerték egymást. Alighanem sokszor találkoztak már e hidon. Nemsokára fölkeltek és állataikhoz mentek. Először a lovakról szedték le a terheket; kétoldalt egyszerre bontották le a nagy súlyokat, nehogy egyensúlyt veszítsen az állat. Kicsiny, de rendkívül súlyos, tömött zsákok lógtak a lovakon kétoldalt a nyereghez kötve. Csak ugy zuhogott, a mikor egyetegyet leejtettek a földre. Tudtam, hogy mit hoztak: érczeket, ezüstöt, a Taurusz közepéből, Bulgar-Maden bányáiból, tökéletlen kohóiból. Alig hogy lerakták a lovak terheit, legelni és inni siettek ezek a patakhoz. És most a tevékre került a sor. Haragosan bőgtek és torkukból morogtak, mert előre hajtották őket. Tudták, rájuk rakják most a terheket. Pedig nem nagyon terhelik őket. Hat ló terhe három tevére való. Egy lóra tesznek 80-100 kilogramot; egy-egy tevére kétannyit. Először letérdeltetik a tevéket a földre; ilyenkor harapnak, ha ütik a lábukat. Azután eligazítják a széles nyerget a hátukon, meghúzzák a köteleket, melyek a zsákokat fogják és végül ügyesen elosztják részletekben a terheket a nyereg két oldalán lógó nagy zsákokban. Igy könnyebben birják az állatok, mint ha hátukra raknák.