Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Ujfalvy Sándor (élet- és jellemrajz, arczképpel)

I 77_ oly jel'es könyvet, melynek csak egy hibája van, hogy szerzője ma is kiadatlanul, kéziratban heverteti Íróasztalának fiókjában, pedig e munka nemcsak megbecsülhetetlen vade-mecumja lenne a magyar vadásznak , hanem érdekfeszítő olvasmányul is szolgálna, mivel annak lapjai megösmertetnek az e századbeli legjelesebb magyar sportmannokkal, az ezelőtt divatozó vadászatokkal, hazai vadasterekkel s vadjainkkal. Újfalvi kézirata nemcsak a magyar sportot jellemző, hanem öt magát is. A szenvedélyes vadász, az önálló hazafi, a jellemszilárd, független férfiú, az ép humoru, egészséges gondolkozású iró felismerhető minden sorából. Ismerve őt, és olvasva müvét, látjuk, hogy a sport megedzette testét és hajlandókká leszünk hinni, hogy nem kevés mértékben járult az hozzá megedzeni lelkét is. Talán lesznek, kik ez állításban a vadász és természetbarát elfogult, túlzó Ítéletét fogják látni. "Gondolják azonban meg, minő befolyást gyakorol a fiatal emberre környezete, elfoglalása és nézzék e férfiút, kiben a függetlenségi vágy oly korán fölébredett! Lehetséges-e hogy a szabadbani élet befolyást ne gyakorolt legyen reá, nem természetes-e, hogy jellemének szilárdítására hatással kellett lennie a nélkülözés , kiállott küzdelmeknek s veszélyeknek, mikkel egy valódi sport mannek oly sokszor szembe kell mennie ? A diadalmasan kiállott veszélyeknek , a férfias küzdelemnek mindég édes emléke büszkévé teszik a vadászt, ösztönzik uj küzdelmek felkeresésére, s önbizalmát fölébresztve, szilárd, kitartóvá teszik. Újfalvi egész életén át független, önálló, szilárd férfiú volt s oly sportman, ki kora fiatalságától kezdve máig egyforma kedvvel űzi a sport legtöbb nemét: a már hetvenhárom éves férfiú szemei élénk tűzben ragyognak fel ma is, ha a vadászat bármely neméről beszél, melyeknek mindenikét ismeri, mivel ő egyaránt folytatta a kopászatot, agarászatot, vizslávali vadászatot s mint maga irja a vadász és versenylapok jeles szerkesztője, Bérczy Károlynak: „gyalog s paripán, bozóton és cziheren, leggyakrabban a havasok sivatagjaiban , az év minden szakában, jó s zord időben egyformán, elégszer hó- vagy holdvilágos éji lesjáratokon és soha nem lankadó hévvel, tűzzel folytattam a vadászatot ..." Azonban főélvezetét mégis a medve, farkas és a kopóvali vadászatok képezték. Magyarországban, innen és tul a Királyhágón, alig van nevezetesebb vadászterület, hol számos évi vadászpályáján meg nem fordult volna. Erre a szintoly szeretetreméltó férfiúnak, mint jeles vadásznak