Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446
Ujfalvy Sándor (élet- és jellemrajz, arczképpel)
78 jó alkalma is nyilt nagy szélességű ismeretségeinél fogva; kevés, korabeli vadász volt, ki nem ismerte, s a ki megismerte: az bizonnyal kereste is társaságát. Igaz ugyan, hogy ő nem kereste az ily társasvadászatokat, de azokat mégis ki nem kerülhette. Jobban szeretett vadászaival vagy egy-két barátjával vadászni, s legtöbbnyire azoknak társaságában vagy magánosan tette nagyobb vadászkirándulásait; bejárta a Rezet : eme kevesek által ismert felséges hegyvidéket, hol medve, szarvas, őz, vaddisznó, fajd, mogyoró tyúk bővében van, sőt honnan még a hiúz sem pusztult ki máig; — a Bükket, Meszest, Blozát, Cziblest, Unököt, a borgói, görgényi, háromszéki havasokat, a mezőséget, Mármaros, Szathmár és Bihar bérczeit. Hatvan évi vadászati pályáján az erdélyi és magyarországi vadak és szárnyasoknak csaknem minden nemét felkereste s összelőtte. De habár lődözte is a sárszalonkát, kacsát, s más szárnyasokat, még is jobban szerette üldözni a farkast és medvét s tekintélyes számmal lőtt össze e két vadnemből. Újfalvi azonban szenvedélye által tulragadtatni magát nem engedte s kedvencz kedvtöltése miatt családi s honpolgári kötelességeiről nem feledkezett meg. Szerepelni soha nem akart, de ott, hol szükség volt reá, ott volt a jók jobbjai között egy Wesselényi Miklós és Kendeffy Ádám társaságában, kiknek benső barátságát birta. Magán ügyeiről sem feledkezett meg; tavasztól őszig gazdasága körül fáradozott s mikor a mezei munka befejeztetett, mikor lombjukat kezdék veszíteni a fák, akkor virult fel az ő élveinek korszaka, akkor indult nagyobb vadászkirándulásokra. És Ő a vadászat gyönyöreit inkább élvezte, mint sok más vadász, mivel mint mély kedélyű természetbarát, oly ember, ki a veszélylyel merészen farkasszemet néz, de a ki örömét leli a bokor sűrűjébe rejtődző kis madár-család szemléletében is, ki a növényvilág óriásait nemcsak enyhadó árnyukért keresi fel, a szirten nemcsak a büszke sasot látja, hanem a kis virágban ugy, mint a szirtóriásban és a tornyosuló viharban a természet kinyilatkoztatásait bámulja s azokban gyönyörét feltalálni tudja. Szóval némi részben azon vadászok sorába tartozik, kiknek élén oly férfiak állanak, mint a hires amerikai ornitholog vadász Audonbon ; amennyiben ő is a természet szépségei iránt fogékony, s bebarangolva hazájának hegyeit, erdeit, figyelemmel kisérte vadjaink életmódját, s számos uj észleletet tett, mi által hozzájárult állatvilágunk tüzetesebb ismertetéséhez. Mint házigazda az erdélyi nemesség egyik példányképe. „A ki romladéki falusi jószágán meglátogatta", mondja Bérczy, „soha nem
