Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Havi naptár (12 rajzzal): A csillagos ég. Vadász-naptár. Ménes-naptár. Állatvilág. Erdőszeti naptár. - Július

38 g o k felmerülnek hirtelen oly helyeken , a hol az emberi szem soha nem sejdíthette azokat. A hires Tycho de Brahe szemeinek nem akart hinni, midőn 1572-ben Cassiopeja fején egy sugárzó, még addig nem észlelt nagyságú, vezércsillagot látott. Fénye s ragyogása nagyobb volt, mint a Siriusé és Jupiteré. Hanem fénye lassanként fogyni kezdett s 157 4-ben egészen elenyészett. Hasonló tüneményeket vett észre Kepler 1600-ban s 1604-ben a hattyúban is. Vadász-iiaptá r. A szarvas liizni, gömbölyödni kezd, a lesjáratnak és a vezérkopóval való vadászatnak időszaka e hóra s méginkább a jövőre esik. — A vad esténként néha a tavaszi vetésekre s lóherére is kijő , sőt néha fenálló életbe is leheveredik. — A vén szarvas szarvai most már ismét kinőttek, s ő azokról a kérget akként tisztogatja le , hogy az uj növésű ágakat először lágy , azután kemény fához dörzsöli. E hó második felében, Jakab nap körül az őz üzekedni kezd , de csak meleg napon, délelőtt 10 órától délután 5-ig. — Hiivös, nedves időben nem üzekedik. — A bakőz husa és bőre ilyenkor legjobb, ezért — augusztus végéig — szorgalmasan folyhat rá a vadászat, mely a legérdekesebbek egyike. Önként foly azonban, hogy mind a szarvasok,, mind az őzek közt, csak a bak és a meddő legyen áldozat: ez utóbbiakat arról könnyű megismerni, hogy nem megy utánuk borjú ; egyébiránt megtörténik , hogy néha egy-egy tehén meddő marad egy évben , ki tehát vadját jól ismeri s erdeje szarvastehenekkel nem épen bővelkedik, jól teszi, ha első évben kiméli a meddőt, s csak akkor lövi le, ha a második évben is meddő marad. Azon vaddisznókat, melyek pagonyt cserélve, más területre átcsapnak — bár legjobb idejök még korántsem érkezett el — junius, julius és augusztusban különösen kell zavarni és lőni, mert az ilyenek kijárnak a kalászos életbe és kukoriczásba s ott jelentékeny kárt okoznak. — A malaczok még most is szopják anyjokat s ezeknek már apadni kezdő tejét puhább földben turkálással pótolják. Az öreg nyul zabban s leginkább kukoriczában , nagy melegben árnyékos helyen tartozkodik ; a süldő fönnálló életben vagy sűrű bokrok közt lappang ; alkonyatkor utakra, tisztásokra jön ki. — Némely nőstény még most is bakzik. Vadkacsákra e hó valódi vadászati időszak , kis tavakon egy-két kutyával is lehet kerestetni; nagyobbakon vagy csolnakba ül a vadász, vagy nagy vadászat rendezendő. — A rendező azonban ugyancsak ügyeljen a csolnakok s vadászok elhelyésére s mindenki — még szigorúbban mint a szárazföldi vadászatnál — helyén maradjon s csak a kijelölt irányban lőjön ; mert különben az ily kacsavadászat könnyen veszélyessé válhatik. — A hó vége felé , midőn a fiatal kacsák már anyányiak, nedves kiöntéses réteken , magas fűben szeretnek tanyázni, s ily helyeken igen sikerdus az utánuk járás. Az öreg vadludak lohosodnak, elhullatván kormánytollaikat, nem tudnak repülni; minélfogva nagy tavakban, hol gazos vizben járkálnak, hálóval foghatók. A fiatal túzok szárnyra kezd kapni, leginkább zab, árpa, köles, kukori-