Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Havi naptár (12 rajzzal): A csillagos ég. Vadász-naptár. Ménes-naptár. Állatvilág. Erdőszeti naptár. - Július

39 czában vonja meg magát, inig az öregek búzakeresztek és szénabaglyák köze­lében járnak s a szekéren közelitö vadászt lövésre bevárják. A gabona közt, szőllőkben, bokros és forrásos helyeken megülő foglyo­kat e hó végével némelyek puskázzák ugyan már, de jobb még kímélni s csak a takarás után lövöldözni azokat. A ragadozókra — melyek most már fiaikkal együtt elhagyták tanyáju­kat, vagy fészküket — az ősz bekövetkeztéig bajos szert tenni, ha csak csellel nem, vagy esetlegesen. Ménes-naptár. E hó a teendőkre nézve juniuslioz hasonló. — Ha a lekaszált rétek oly fekvésüek, hogy az állatok a legelőről odahajthatók, akkor nagyon előnyös do­log — a kaszálás után négy héttel először a lovakat, azután a szarvasmarhát a rétre verni. — De ha a rétek nem ily fekvésüek, ugy legtanácsosabb azokat juhokkal leétetni s nem sarjúkaszálásra használni , mert a folytonos sarjúka­szálás a széna erejét s mennyiségét csökkenti, egyébiránt sok függ a helyiségtől. Azon időtől kezdve , midőn a fiatal csikók legelőre kerülnek, a ménes­szolgák minden törekvése oda legyen irányozva, hogy a ló az emberrel megis­merkedjék. — Ha a kanczák szelídek, örömest eltűrik csikaik czirógatását. — A legidősb csikóknak most már zúzott zabot vagy korpát is lehet marokból nyújtani s azt kevés sóval vegyíteni, csak egész zabszemeket ne kapjanak, mert őrlő fogaik még hiányozván , emésztésük ekként könnyen megromolhatnék. — Ellenben az emésztés előmozdítására nagyon czéfszerii sót nyalatni velők kéz­ből , mert igy ha a hajszolás és kergetés gondosan kerültetik , a lovakat leg­könnyebb lassanként minden teendőikhez szoktatni. A csikókat többnyire hi­bás bánásmód teszi bizalmatlanokká. Állatvilág. A nap oly égető sugarakat lövell alá, hogy déli órákban a sárguló vetés közül kiemelkedő pipacs a szokottnál veresebbnek látszik, mintha lángolna a nagy hőség miatt. Közeledik már az aratás ideje s a mint az aranyló kalá­szokban érni kezd a szem, számos állat jelenik meg a gabona földön, előre ki­venni adóját. A verebek nagy számmal jelentkeznek s az előre gondoskodó hör­csök és egerek szorgalmasan gyűjtik a szemet télire földalatti eleségtárukba. A sündisznó cstalkonykor fiait tanítja tápkeresésre s ilyenkor ő is ellát néha a gabona földekre egerészni. A szárnyas világ nagy része elnémult; sokan az oly madarak közül, a melyek évente csak egyszer költenek, elhagyva állandó tar­tózkodási helyüket, családonként csatangolnak, különösen ahalászkák, si­rályok, víz- és p a r t i r a m o k. Sok madár ép ez időtájt kezd vedleni, mi kóros állapotot idézvén emez érzékeny állatoknál elő, kedvetlenné teszi őket annyira, hogy némelyik egészen elvonulva éli át ez időt. A halak e hónapban nem keresik a viz fenekét, hanem a legtöbb faj kis mélységben úszik a viz szine alatt. A hársfa nyár derekán ép oly vonzó erővel bir a lepkék és rovarokra

Next

/
Oldalképek
Tartalom