Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Havi naptár (12 rajzzal): A csillagos ég. Vadász-naptár. Ménes-naptár. Állatvilág. Erdőszeti naptár. - Február

12 Amott magasan a mennyezeten az állatkör jegyei fejlődnek. Amott mélyen a nyugoti oldalon, a liol Pegasus, a szárnyas költői paripa , melynek patkója Heliconon a költő forrást nyitotta meg, három másodrendű csillagával szárnyán, lábán, sörényén lebeg, — a h a 1 a k nagy, de gyöngén csillámló csillagzata kezd már a láthatár alá szállani. Ezen csillagzat magában foglalja most a tavaszi pontot, melyben a nap az egyenlítőt márczius hó 21-én vágja — Mintegy 2000 évvel ezelőtt ezen pont a kos csillagzatában létezett s most is a kos O pontjának neveztetik, bár ennek középpontja 30°-al távozik tőle. A kos fejében, nem messze Oriontól, szarvaiban észrevehető egy másodrendű csillag, s alatta egy negyedrend ü. mely jó távcsőben kettősen jelenik meg s Metariumnak neveztetik. Ezen csillagzat mellett terjednek el a bika szép csillagai, nevezetesen a Hyadok — erős csillagok — Aldebaran első rangú csillaggal a szemében, mely 4 kisebb csillaggal V alakban fejét ábrázolja, melytől jobbra a fordulati körben a bika hátán a pleyadok, nálunk „fiastyuk" nevű hét csilagzat gyöngén pislog. — A nagy nevű Madler ebben a világegyetem középpontját sejdíti, mely körül vezér csillagoknak milliói keringenek. A görögök ezen csillagzatok nappali felkelte s lemente után rendezték a vetés s aratás idejét. — Rege szerint a pleyadok Atlas hét leányai valának, kik Oriontól üldöztetve, nyugalmat csak a mennyezeten találtak. A köznép ezeknek homályosságából derült időt, fényes tiszta feltűnéséből esőt jövendöl. A tejúton tul, valamivel délkeletre ragyog a kettős csillagzatu C a stor és P o 11 u x s ennek lábán szinte egy másodrendű csillag. A hol a barátságnak ezen jelképe a tejutat érinti, ama pont létezik, melyen a nap a legmagasabb álláspontot érte a mennyezeten ; ez az északi forduló pont, vagyis a rák forduló pontja, melytől az egyenlítővel egyenközü kör rákforduló körének neveztetik. Alább keletre a rák kis csillagzata csillámló ködfolttal — a jászollal, bölcsővel — mely jó távcsőben mint ragyogó csillagcsoport meglepi a nézőt. A rákban még két apró csillag látható, melyek szarnárkáknak neveztetnek. Görög regészetben ez ama rák, mely Herculest a lernai kigyóvali küzdelmében sarkban megcsipte, s e miatt eltiportatott tőle. — A szamárkák emlékeztetnek azokra, melyeken nyargalva az istenek az óriások ellen indultak. A szamarak bőgése az istentelen óriásokat annyira elrémítette, hogy hátat fordítottak s lábaik gyorsaságában menekülésöket keresték. A hálás utókor ezért a szamárkákat a mennyezeten díszhelyre méltóknak találta. Még alább díszeleg a nagy oroszlán a sugárzó Regulussal, mélyen a Denebolával farkán, melyek két északi irányban lebegő csillaggal szabálytalan négyszöget képeznek. Mikor a hajdankorban 2000 év előtt ezen csillagzat nappal a mennyezeten járt, akkor a tikkasztódiőség kiégette a mezőket, a tengeren aviharok dühöngtek s az evezők megtagadták szolgálatjukat. — Az egyptomiak az oroszlán csillagzatában áradó Nílus forrásainak őrjét s egyszersmind jelképét tisztelék. Nem messze a keleti láthatártól emelkedik a szűz a szikrázó kalásszal, mely a másik pontot, melyen a nappálya az egyenlítőt vágja, t. i. az őszi pontot felvezeti. Továbbá északkeletre B o o t e s a medveőr merül fel az elsőrendű Arcturs csillagzattal tölötte magas északon ragyognak a nagy és kis medvék — s közöttük — az északi sárkány.