Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

V. Künn a réten

62 V. KÜNN A RÉTEN. 62 lentőséget, ép ugy mint politikai államban a nemzet egyetértése. Ez összetartás következménye, bogy tömörülésök a rét fogalmát alkotta, valamint a csoportosulásban élő fák az erdő fogalmát. Eme csoportosulás legszembeszökőbb példáját szolgáltatja a gyep, melynek egyedei alig vehetők figyelembe, de igy együttesen meglepően szép látványt nyújtanak, diszkertekben nélkülözhetlenek s a tájképnél is nagyhatásuak. A gyep megérdemli, hogy figyelemre méltassuk. »Eme zöld takaró nem képződhetnék, — mondja Rossmäszler — ha a gyepfüvek évelő gyökérrel nem birnának. Tudjuk, hogy a füvek gyökere rojtos szálak csokorjából áll, mely oldalhajtásokat eresztve, az által a gyökerek egybeszövődnek s igy képezik a föld zöld takaróját.« A gyökszálak ilyetén összeszövődését különösen láthatjuk az ecsetpázsitnál. (Fuchsschwanz, Alopecurus pratensis.) A mint tehát láttuk, a fünemüek egész alkotása eltérő a többi növényekétől; szára, levelei, gyökere és virága, mely leginkább magára vonja figyelmünket, mivel bámulatos egyszerűsége mellett oly nagy változatosságot tüntet föl, miszerint valamennyi fünem a polyva különfélesége után meghatározható. Már az egyes virágoknak a kocsányon való elrendezése is irányadóul szolgál a meghatározásnál a szerint, amint kalászai füzérré alakulnak, mint a búzánál, vagy bugává, mint a zabnál. Nagyon ritkán ülnek külön kocsányon virágaik, mint a ziláltfejü kásafünél (Milisgras. Milium effusum). Rendszerint több virág együtt egy kis füzérkét képez, s e füzérkékből alakul a kalász.