Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

V. Künn a réten

V. KÜNN A RÉTEN. 70 íme, reggeli sétánk bő alkalmat nyújt a melegség által előidézett eme müvelet egyikének észleletére. Az oly csöndes, igénytelen füvek világában forradalom látszik kitörni. Ezer meg ezer fü virága tépi szét bilincseit. Éjen át millió ily picziny virág fejlett ki, várva az éltető sugarakra, melyek számukra megnyitják az élet kapuit, széttörve bimbóik fogházát. És amint a harmat eltűnt a rétről, s mi egy árok szélén leheveredve figyelmesen nézünk végig a rét fölött, a füvek füzérein s bugáin apró füstgomolykákat látunk fölszállni s azonnal ismét eltűnni. »Hasonlít ez — mondja Rossmászler — csatárláncz tüzeléséhez«, csakhogy jelentősége épen ellenkező, mert eme kis explosiók nem életet ölnek, hanem az élet adását eszközlik. A meleg elpárologtatja a porhon himportartó üregeiben (rekeszeiben) levő nyirkot, s most a porhon hártyanemü takarója szétpattan és nagy erővel löki ki az addig fogva tartott, megért termékenyítő himport. A himpor sejtszövetből alkotott hólyagocskákat, parányi gömböcskéket képez, melyeknek föladata termékenyítés lévén, mindenike egy uj növény csiráját rejti magában. Azonban a föntebb emiitett explosiók alkalmával a himpor szemecskéinek nagy része nem felelhet meg rendeltetésének, mivel nem esik a bibére, hanem a szél által tova ragadtatik, vagy a földre hullva, elvész. Néha a napsugarak helyett más tényezők veszik át a postilion d'amour szerepét s mentik meg bilincseitől a bibe keblére vágyó himport, például a kifejlett füzérre szálló légy, vagy könnyű szellő. •