Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

IV. Az erdők dalosai.

ÍV. AZ ERDŐK D ALOCSAI. 49 félgömböt képez; nagy ügyességgel van készítve finom fii- és gyökszálakból s belül nagy gonddal kitapasztva földdel. Melyik madár a tulajdonosa? kérdené a nagyvárosi lakos.Vidéken mindenki tudja,hogy ez az énekes rigó készítménye, s ha hallgatunk a közelből hangzó méla dalra, ráismerünk magára a művészre, ki nemcsak dalnok, hanem kitűnő építész is. A rigók valódi erdei madarak, és az énekesek között a legerősebb testalkotásuak közé tartoznak, miért oda is elhatolnak, hol kelet bűbájos dalnokát, a csalogányt, és sok más kisebb énekes madarainkat csak hirből ismerik. Ép azért a rigó a hidegebb égalj alatt még nagyobb becsben áll, mint nálunk: Norvégiában, hol a legkitűnőbb énekesnek, éjszak csalogányának nevezik. 0 a tavasz első hirdetője. Enyhe tavaszi reggelen, a fák csúcsára szállva hallatja s csalogányéhez némileg hasonlító, de lágyabb, fuvolaszerü énekét; ő az erdő fő megelevenitője, ő a madárkedvelők egyik fő kedvencze. Az én kedvenczem azonban a rigók között a fekete rigó (Amsei, Turdus merula). Az ő dalát én a maga nemében páratlannak tartom, s ha van, a mi fölülmúlja azt, ugy az egyedül az éjszak-amerikai Turdus polyglottus éneke. Öt hallanunk kell, és minél többször halljuk, annál jobban megszeretjük. Hallani reggel, oly korán, mikor a hajnalpír halvány rózsafényben még alig kezd derengeni; keleten az ég kékjébe beleolvadó csillagok fénytelenül még ott rezgenek, s a reggeli hüs szellő végigszaladva az erdőn szenderéből felkölti a szunnyadó életet, a mi madarunk elkezdi dalát, telezengve az erdőt; azonGr. Lázár K. »A szabad természetből.« 4