Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

III. A gabonaföld

III. A GABONAFÖLD. rübben lobbannak föl, utánok egy czikázó tüz és ezüstfényü sugár, egy rendítő csattanás, s im egy villámsujtott házból magasan csap föl a láng, zúgva szakad alá a megeredt zápor, mely földig hajtja büszke kalásztengerünket, földig hajtja reményeinket. Mint az ember életében, oly sok megpróbáltatáson megy át a gabona is. De nincs minden veszve, mint a rémület első perez ében hittük! Ha a vihar elvonult, s a napsugarak felszívják az átázott buzaszárok tulnedvét, ismét büszkén fölemelik kalászfej őket, mely nem soká daloló arató leányok sarlója alatt hull alá. Munka végezte után jön a vig arató-ünnep, mikor zene, kurjongás, dal kíséretében követve kigyúlt arczu, ragyogószemü arató leányoktól, kévekötő tánczolva hozza az aranyló kalászok- és virágokból font buzakoszorut, mint diadaljelt; a falun átmenet minden ház előtt vizzel telt kannákkal várja már a leánysereg s nevetve öntözik, s ő nevetve fogadja az öntözést, mert tudja, hogy ez a búzát termékenyítő esőt, az áldást hozót jelzi. A gazda is örömmel fogadja a kalász-koszorút, s mig az aratósere.g feledve a nehéz munkát, dalolás között tánezra kerül, ő azt mint kedves emléket szobájának egy díszhelyére állítja. A tarló egy ideig aratás után sem elhagyott, kihalt, mint azt előre hinnők ; a fürj még ott bujkál apró fiaival, a' galambok és verebek munkájok diját most szedik ki igazában gondosan felszedegetve az elhullott szemeket. Egy más madár ids megjelen ilyenkor ott s elfoglalja helyét a búzakeresztek tetején: az a