Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

III. A gabonaföld

III. A GABONAFÖLD. 37 szép zöld, tündöklő kék és barna vegyületü k arács, köznéven kalangya varjú. Egy-egy földhasadék szélén, a napon sütkérezve megszólal a tücsök. Vigan csirpol, a mint illik neki, mertbisz ő a muzsikusa az ott tartózkodó kis állatvilágnak, a kúszómászó, röpkedő, ugráló rovarok, legyek-, dongók-, hanygyák- és vig szöcskéknek. Meg is felel hivatásának, mert ki nem fogy nála a nóta sem éjjel sem nappal, hanem egyre huzza, — igen, — huzza ; mivel a hangokat szárnyainak hátulsó lábaihoz való dörzsölése által idézi elé. A könnyelmű czimbora csak a mának él, a holnap nem aggasztja. Környezete rendre elhagyja, egy idő múlva csak maga marad, de azért vig nótáját egyre huzza, mig a hűvös éjek beállanak, ekkor valamely házban húzódik meg s a kályha mögé vonulva a lobogó láugok mellett újra huzza,vigan húzza, mintha most is a kis állatsereg tánczolná körül zsongva-bongva. így képez egymagában egész kis világot a gabonaföld, mely a félvilág népeinek mindennapi kenyerét adja. De most már ideje lesz rövid tekintetet vetnünk magára a gabonára, miután a gabonaföld életét szemléltük. A többi fűnemü gabonafélék közöl, minők rozs, árpa stb. csakis a a búzáról szólok, mint az egész család főképviselőjéről. Mint egy jóltevő szellem, ugy tűnik fel a gabona, senki nem ismeri biztosan eredetét, sehol nem található vadon. »Valószínű, hogy gabonafajaink mes-