Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

III. A gabonaföld

III. A GABONAFÖLD. 35 menyét , róka ott mint kitűnő egerészek szerepelnek. Ilyen a gabonaföld élete. Ha felületesen tekintjük : egyhangú-, csöndes-, kihaltnak látszik lenni, oly mozdulatlan fölszine, melyet csak néha ingat meg a felette elsikamló szellő. Pedig a kalászerdő nyugodt felszíne alatt is pezsgő élet van, folyton foly a mindenütt, mindig megujuló élet-halál harcz, a létért való nehéz küzdelem, mely életet ad, életet ölve. Nyugodt lehet-e azonban a gazda, ha látja, hogy gyom nem ölte el vetését, s a rovarok nem pusztították el ? Már aranylanak a kalászok. A gazda elégedetten tekint földén végig s csűreire gondol; de öröme még sem teljes, nyugtalanítja, hogy a nap mind égetőbben süt alá, s im az ég elveszti áttetszőségét; azúrja szürkés kékbe megy át, a gabonaföld barnasárga szint vált, az ittott látszó pipacs oly lángoló, mintha kigyuladt volna. Tikkasztó hőség keletkezik. Egy fűszál sem mozdul. Az állatok elnémultak, aggasztó csend, mozdulatlanság uralg a természetben. A láthatár szélén sötét feketeHölleg tünt fel; éles ellentétet képezve az égetőn aláhulló sugarak fényével. A légkörben meggyült villamosság áthat testünkön is, és nyugtalanná, izgatottá tesz. A felleg sötéten mind magasabbra emelkedik, mig elborítja az egész láthatárt. Az előbb távolról jövő tompa döbörgés mind közelebbről, mind erősebben hangzik. A nap eltűnt s a szürke félhomályon át fehérvilágu villámok vetnek perezre szokatlan fényt. A szél zúgni kezd, már egyes nagy cseppek hullanak. A villámok mind sü3*