Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

III. A gabonaföld

26 III. A G »RNAFÖLD. ban is fogjuk ismerni tanulni, s egy uj költészet for- • rása nyilik meg számunkra. Meggyőződünk afelől, bogy a természet soha nem pihen, hanem rontva, örökön épit; nála az élet halál és a halál uj élet csiráját rejti magában, — örökös, megállapodás nélküli jövés-menés működése. A tél hóleple, hideg jégkérge, s a nyár sugarainak befolyása alatt, folytonosan uj élet támad, s a létező elhal. A télnek is megvan saját állat- és növényvilága. Kivált növényei. A hunyor, a piros kanafáj, ezenkivül még sok »időhöz nem kötött« annyi szép moha, s a Dalmatiából áthozott »karácsoni rózsa,« mely csakis a leghidegebb téli hónapokban nyilik. Midőn a nyár rózsái nyilnak, elhervad a tavasz oly sok szép virága, elhal velők együtt annyi kis ál- 1 lat; de mi a virág-királynét látva,feledjük a tavasz hírnökeit. Az ősz, érő gyümölcsein kivül, szintén kedveskedik virágokkal s más növényekkel. Ez az őszi rózsák-, gentianák-, chrisantemumoknak fénykora s még inkább a gombáknak, melyeknek annyira kedvező az őszi meleg és nyirkosság vegyülete. De ha nem is elvontan tanulmányozzuk a természetet, hanem az embernek ahhoz való viszonyát szem előtt tartva: akkor is sok másként tűnik föl előttünk, ha nemcsupán felületes szemlélők vagyunk. Ekkor az őszt sem fogjuk a haldokló termé szet korszakának tartani, de egy ujan születő élet, és a meglevő egy ujabb nemzedékének eszközlőjeként.