Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689
III. A gabonaföld
37 III. A G »RNAFÖLD. Mikor a fecskék nagy csoportba gyűlve nyugtalanul röpkednek készülve hosszú utjokra ; a távozó darvak a magasból kiáltják le búcsuszavokat; mikor a fák levelei elvörösödtek, s az erdő a nap lemenő fényében aszkóros pirtól kigyulad; a réten itt-ott már egy-egy szép lilaszin kikerics ny ílik, a mező felett pedig ezüst őszi szálak lengenek: ekkor kezdődik a természetben és az embernél a remény, a bizalom egy uj korszaka. A vetés ideje. Jön egy nyugtalan hatalom, mely tovasietve ezer nagy s kis dolgot végez. Ez a szél. A szél, mely meleget és nyirkot hoz; a szél, mely a kilehelt lég helyett uj éltetőt hoz számunkra; a szél, mely a kilehelt szénsav tulbőségét elkapva az állatoktól, az arra sóvárgó növényekhez ragadja. Szél nélkül állatok és növények a saját légkörükben megfulladnának. Szél nélkül kiasznék a szárazföld, kiapadnának a folyók, patakok, források, elbüszhödnék a tenger, kihalna minden élet. Ily sokféle és nagyszerű feladata mellett, nem feledkezik el a nővények jövőjéről sem. Örökös sietsége, haragos tombolása és játszi enyelgései közben egyaránt gondoskodik a legparányibb virágról is. Felkanyarogva csavargó porfelleget hajt maga előtt, mely telve van innen s onnan felkapott apró növény-magvakkal, melyeket mint a magvető hint szét, ekként gondoskodva azok puha ágyáról is, melyeket számokra a felkavart por és elhalt növények parányi részeiből készit.