Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

I. Kell jönnie

I. KELL JŐN

IE. 9 lenségi vágy eltűnt lidércznyomása helyett átszellemitő kéjes mámor száll meg. A természetben is mindig fokozodó, perezre sem szünö élénk mozgalom észrevehető. A fákban a nedvkeringés a téli álomból való ébredést jelzi, a rügyek már duzzadozni kezdenek, verőfényes helyeken a fűszálak zöld csúcsai tűnnek elő, s már az őszi vetés is zöldelni kezd. Az alantibb állatvilágban is nagj^változás keletkezett. A millió meg millió bábokban szunnyadó élet ébred, s a kis burkokból tarka lepkék röpülnek ki. Millió meg millió csira kel ki a légben, a vizben, a föld alatt, a földszinén. Most már az életjelek a természetben bámulatos gyorsasággal szaporodnak, mintha minden sugár egy uj növényt, minden növény száz meg száz kis állatot, s minden virág tarka lepkét, dalló madarat csalna maga után. A mogyoró barkái már előtűntek, a nyirfa is rügyezik, s ha meggondoljuk, hogy éjszakon e fa ad először életjelt, akkor érteni fogjuk a finn hősköltemény *) ama szép költői képét, mely szerint a nyírfából készült hárfa hangjai felvidítják az erdőt, mezőt, s még a férgeket is előcsalják a föld mélyéből. Tarka virágok mosolyognak mindenünnen felénk; a violaszín leánykökörcsin, a szerény pásztortarsóka, a rejtőző ibolya, az illatos gyöngyvirág, a gyöngéd tavaszi és kerti kankalin, a kékes s zöld menta, s mindezek első hírnöke, a szerény hóvirág. A rétet is már élénk zöld gyep födi, a gyorsan felkapott vetés fölött ellengve a szel*) A KalewaJa.