Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

I. Kell jönnie

10 I. KELL JONIE. lő szép, lágy árny- és fényhullámokat von rajta végig. Langy eső után gyümölcsfáinkat fehér pehely borítja el, mintha játszva velünk a tavasz hólepellel ijesztgetne, de eme látszólagos hópelyhek nyiló illatos virágok, melyek kedves titokként az ősz édes gyümölcseinek csiráit rejtik el gyöngéd szirmaik között. Az erdő is versenyre kél. A száraz haraszt fölé a kékvirágu örökzöld és viruló mohák vonnak tarka szőnyeget, az érdes törzsek körül kúszó növények indái fonódnak, a cser fölteszi büszke koszorúját, s az illatos hársfa világos-zöld ünnepi ruhát ölt. A föld mind nagyobb pompában ragyog. A virulatnak vége nincs, diszlik fenn a hegyorom s lenn a rejtett völgy. Szemünk naponkint annyi szépet lát, hogy kábultan azt sem tudjuk már, mi fog jönni még ? Az állatvilág magasabb regióiban is fürge élet nyilatkozik. A tavaszhangok is mind sűrűbben hirdetik: »Itt van már a rég várt kikelet.« »Száz meg száz madárhang Szól az árnyas erdőn, titkait beszélvén, Kis pacsirta — szánt, Mint a szegény költő, fényes levegőban ; Dalt zengve repült fel, dalt zeng a magasban .« *) A virágok fölött apró rovarok döngicsélnek, s ha az esti első csillag feltűnt, az erdei szalon*) Arany J.