Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

I. Kell jönnie

I. KELL JŐNIE. 5 Egyetlen fényes sugárt, az ébredő természet első aranyálmának képét látjuk, az első meleg tavasziebet érezzük, s máris az itt-ott olvadó kőréteg alatt nyiló virágokat keres nyugtalan, tekintetünk. Természetesen, hasztalan. Egy arany korszak sem lép egyszerre életbe, hanem rideg előidőből fejlődik ki. A tavasz sem köszönt be egyszerre, mint gyors szinpadi változás, hanem egész csöndben, rendszeresen növi ki magát a tiutóból. *) Mi erre nem gondolunk. Pedig ha fürkésző tekintetet vetünk az emberek lélekvilágába, ott is igazoltnak találjuk ez állítást. Mélyebb érzelműek, komolyabb kedélyüek keblében a társadalom fagyasztó érintése által képződött jégkéreg is csak nehezen, néha csak rövid időre olvad fel, egy tekintetet engedve vetni az alatta dúsan nyiló kedélyvirágokra, de az első hideg érintés ismét elzárja azokat a sziv mélyébe, gondoson óva minden külbenyomástól. Ez a nemesebb érzelműek szerencsétlensége a szerencsében, szerencséjük a szerencsétlenségben. Az ilyenek nem fitogatják drága kincsöket a világ előtt, nem dobják gondtalanul a »hiúság vásárába,« s ép ezért mint értéknélküli hideg kődarabtól, megvetéssel fordul el tőlük a tömeg ; ha azonban a sors nehéz csapásai egymást érve sújtják is e félreismerteket, ők szilárdan állanak, nyugodtan várva a szebb napekat, mert erejüket, *) Berthold Sigismund.