Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

IX. Szárnyas útonállók

107 IX. SZÁRNYAS ÚTONÁLLÓK. Lenznek egy ismerőse, kertjében tartott egy szárnyaszegett közönséges- kányát, ez fészket készített és {két tojást rakott le, melyek azonban zápon maradtak. Más tavaszon három tyúktojást tettek alája ezeket kiköltötte, a fiakat nagyon féltette, de annyira tömte, hogy végre is belevesztek. A barna-kánya (Hydroietinia atra. Schwarze Milan). Ez az előbbeninél jóval kisebb, farka sem oly nagyon kimetszett. Testtörzse karcsúbb. Feje szürkefehér, sürü, fekete karczokkal. Teste sötétbarna, fekete hosszfoltokkal. Farka 9—12 sötét keresztsávolylyal tarkáit. Csőre fekete, viaszhártyája, lábai sárgák, szemei szürkésbarnák. Európában legközönségesebb Oroszországban. Nálunk is elő jő mint vándormadár, de távolban sem oly gyakori, mint a közönséges kánya. Tartózkodási helyét rendszerint oly erdőben választja, mely tó, folyam vagy legalább nagy patak közelében fekszik. Röpte még könnyebb, gyorsabb és kitartóbb, mint előbb leirt fajrokonáé. Képességei is kifejlettebbek, több erélylyel bir, mint amaz, és igy természetesen nem oly tunya, jde épen oly hitvány útonálló, talán még roszabb, amennyiben több ravaszsággal birván, hamarabb rászedi a zsákmánynyal tova röpülő sólymot, melynek a szó szoros értelmében fenn a légben útját állja, amennyiben nem utána röpkéd, hanem megkerülni igyekszik. A baromfi-udvarokat csak ritkán látogatja meg, mégis minden tekintetben kártékonyabb az előbbinél. O nemcsak egereket, patkányokat, hörcsököket fogdos,