Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

IX. Szárnyas útonállók

108 IX. SZÁRNYAS ÚTONÁLLÓK. hanem elcsípi a fiatal nyulakat, baglyokat, vakondat, s emellett igen ügyes halász. — A halakat különösen kedveli, amit Brehm, Bechstein, Meyer és Wolf elismernek ugyan, de mégis nem tartják a haltenyésztésre nézve károsnak, daczára annak, hogy épen ivás idején üldözi azokat leginkább. Állításukat arra alapítják, hogy a kánya nem tudván viz alá bukni, mint a csönttörö harács (Halliaetos albicilla. Seeadler) és hab-sas (Pandian Halliaetos. Fischadler); következésképen tekintetbe vehető kárt a halak között nem is tehet. Én e nézetet tévesnek tartom. Egy nyáron azon vidéken, hol akkor laktam, a közeli folyam kiáradása következtében a határon levő tavak megteltek hallal; különösen apróbb és középnagyságú ponty és czompó volt nagy bőségben. Mint szenvedélyes horgász, naponkint kimentem a déli órákban (ha szép, szélcsöndes idő volt), s mindig gazdag zsákmánynyal tértem haza. Sportom harmadik napján délelőtti 11 órakor egy barna kánya jelent meg, és csakhamar arasznyi czompóval távozott. Hét, nyolcz perez múlva visszatért, s ily módon halászatát mintegy másfél óráig folytatta. E naptól kezdve, 14 napon át, naponkint oly pontossággal jelent meg, hogy alig egy-két perczczel jött előbb vagy utóbb, mindig ugyanazon irányból, s egy majorság-épület mellett, hol sok apró baromfi volt, de egyszer sem tett ott látogatást. Ez idő alatt kétszer rekkenő hőség volt, s a távol láthatáron felmerülő fellegek kétségtelenné tették, hogy vihar van kitörőben; ekkor madaram sokkal korábban jelent meg, pár napon át borús, szeles idő volt ép a