Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

VIII. Erdeink tigrise

too VIII. ERDEINK TIGRISE. Földrészünk eme legvérengezőbb ragadozója sötét erdőket kedvel. Hasztalan keressük nyilt, napsugáros lomberdőkben, ott ő idegennek érzi magát. Minél fenyegetőbb, vadabb kinézésű a rengeteg, annál jobban kedveli. Az felel meg vad természetének ; hadd vegyék körül szirteken alázugva önmagát párázatta szétzúzó hegyi patak, ostromló viharok által halomra döntött fenyő-óriások chaotikus halmaza, leomló viz-ár által okozott szakadékok, mély repedésü, növénytelen szürke szirtfalak. Hazánkban kiválóan kedveli a Kárpátok ős erdeit, a Székelyföld és Fogaras-vidék havasait. Hova ember alig juthat, hol a sűrűség s az erdő sötété elrejti minden vizsga szem elől, hol egy fa-óriás előnyuló ágára lalapulva szőbeti vérszomjas ármányait, ott üti fel tanyáját. Okos, óvatos, sok képességgel felruházott, rendkívüli rugékonysággal és szívóssággal biró állat, mely nem annyira torkos, mint aminő vérszomjas. Gyilkol, gyilkolási vágyból, s hogy kéjjel szívhassa ki még életjelt adó, rángatózó áldozatának párolgó, meleg vérét; ha oly nagy, erős volna, mint a tigris, kegyetlenségben túltenne azon. Nagyon találóan jellemzi Tschudi: »Nem oly ravasz, mint a róka, de béketűrőbb; nem oly szemtelen, mint a farkas, de kitartóbb és jobb ugró; nem oly erős, mint a medve,Jde élesebb látású, szemesebb.» Legfőbb ereje izmos nyaka-, lábai- és állkapocsaiban rejlik. Zsákmányát mindig lesből támadja meg. Barlang, szirtüreg, vagy egymásra dőlt fák halmaza alatt rejlő tanyájában látszólag részvétle-