Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

VIII. Erdeink tigrise

too VIII. ERDEINK TIGRISE. riűl, egykedvűen hever naphosszant, de azért minden ágmozdulást, minden neszt éber figyelemmel kísér, s ha valami gyanúst vesz észre, képes két napig is mozdulatlanul, éhen, szomjan rejtekében maradni. Rabló-járataira is csak nagy óvatossággal indul ki: kellő szimatolás után lehetőleg fedve, majdnem csúszva, halad egy darabig, azután fölegyenesedve, mindenfelé szemlélődve, hegyezett fülekkel, nesztelenül siet előre kiválasztott leshelyére, mely mindig vadforgás (Wildwechsel) közelében van. Ott egy fa előnyúló izmos ágára — szükség esetében szirt-lapra — lapulva, mozdulatlanul leselkedik. Székelyföldön ezen tulajdonságáért szokott nevén kivül »Vadles«-nek is nevezik. Leshelyén, bámulatos kitartással félnapot is eltölt mozdulatlanul, ugy hogy a vad rendes járatát követve teljesen gyanútlanul közeledik a vészhez, hol reá kikerülhetetlenül a halál vár; mert a vérengező vad biztos ugrással reá vetve magát, gégéjét kiszakítja, vérét kiszívja, hasát felhasitja, beleit felfalja, azonkívül megízlel egy keveset feje-, nyaka- és vállaiból, többi részét pedig érintetlenül otthagyja, mely szokásától soha el nem tér, annyira, hogy a hegyvidéki vadászok a szétmarczongolva talált vad maradványairól fölismerik, ha az hiúz áldozatává lett. Ha első támadása nem sikerült, nem tesz ujabb kísérletet, hanem menetére hagyja a zsákmányul kiszemelt áldozatot, s teljes egykedvűséggel tér vissza leshelyére. Táplálékát őz, szarvas-borjú, zerge-gidó, marmota, borz, süket-, nyir- és császárfajd képezik, szükség esetén azonban beéri egerekkel is. Házi állatot 7*