Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471

A madarak - I. Kártékony madarak

66 KÁNYÁK. gerléket. Hogy minő kártékony, kitűnik Tschuzi Sckmidhofen felszámításából, mely szerint egy karvaly éven át 1460 madarat pusztít el, és pedig csak négyet számitva egy napra, a mivel bizonyára be nem éri ez a torkos szárnyas. Héja-csapdába vastőrbe könnyen fogható. Czélszerű fölkeresni fészkét május elején, és kiszedni fiait. Bagoly-kunyhóból is lőhetni. • Kányák. A közönséges vagy villásfarku kánya. (Die Gabelweihe. Milvus regalis.)

1 Hossza két láb, a fecskééhez hasonló villásfarkkal; kékes, fekete csőre csak a végén hajlott. Csődéi rövidek, izmosak, sárgák ; szivárványa szűrkésbarna. Kicsi feje, nyaka fehér-fekete karczokkal sűrűn van tarkálva. Szine-^ zete élénk rozsdabarna, feketebarna foltokkal. A rónát kedveli, hol szétszórt erdőrészek ma-j gas fáin fészkel. Táplálékát foglyok, nyúlsüldők, apró baromfiak, földön fészkelő madarak tojásai képezik; de miután sok kigyót, csigát, békát, egeret cserebülypajort pusztít, csak ott válik károssá, hol nagy számmal jön elő, vagy ha rászokott valamely baromfiudvarra, hová naponkint eljár bizonyos órában, s lesből könnyen lőhető. A barna kánya (Braune Milan. M. ater.) Az előbbinél kisebb. Tollazata egyszínüen sötétbarna. Farka kevésbbé viliázott, mint a közönséges kányáé. Főleg hallal és apró madarakkal táplálkozik, mi által sok kárt okoz. Midkét faj vándormadár.