Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471
Az emlősök - I. Kártékony emlősök
12 A NYE3T-MENYKT. nyulsüldö, az e^ér, a süket, nyír- és császár-fajd : fogoly, nfáczán, a galamb, a dalosok, szóval minden oly emlős és szárnyas, melyeket legyőzni képes. Mikor nem nagyon éhes, áldozatának csak vérét szívja ki. Értékes prémjeért fris havon csapázva lövik ; de a vadászat ezen neme nagyon fárasztó és bizonytalan. Vastőrrel is szokták fogni. A nyest-menyét. (Kövi nyest. Steinmarder. M. foina.) Az előbbihez hasonló, csakhogy torka és melle fehér. Kőtömegekben, farakásokban, pinczékben, színek,- csűrökben lakik. Elő állatokkal és gyümölcscsel él, a mézet pedig kiválóan kedveli. Nagy ügyességgel lopózkodik a baromfi-ólba vagy galambdúczba, hol sorba öli a szárnyasokat, s kiszívja azok vérét, vagy elragadja fiaikat, s kiiszsza tojásaikat. Ha egy baromfi-udvarra bekapott, oda rendszeresen eljár, míg csak van, mit onnan rabolnia, vagy a míg ott hagyja bundáját. Hangja macska-nyávogáshoz hasonlít. Áprilban vagy május elején 3 — 5 vak kölykei vet. Vadászata nem könnyű, mivel nagyon kifejlett hall- és látérzékkel Liró, ügyes, ovatos éji állat. Legjobb sikerrel kézrekerithetni vastőrrel, melyre csalétekül tojást, fris cseresnyét vagy zsirba rántott szilvát szoktak tenni Czélszerü a tőr közelében is pár apróbb falatot elszórni, s azok mindenikére pár csöp csahnatag (Bilsenkraut)- okiját cseppenteni, mivel annak szagától elbódulva könnyebben megy a kelepczébe.