Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471

Az emlősök - I. Kártékony emlősök

A NEMES NYEST. 11 zetü. Hazája Európa és Ázsia. Februárban 3—4 kölyköt vet, melyeket anyjok külön vaczokban nevel föl. Középhegységi erdőkben szokta felütni tanyáját, hol kényelmes, több kijárattal és katlannal biró vaczkot ás magának. Különösen kedveli az oly erdőket, melyek közelében, mivelés alatti földek vannak. Nappal vaczkába rejtőzik, éjjel kalandoz. Táplálékát nyul-süldők, madárfiak, madártojás, egerek, gyümölcs, főleg szilva és szöllö képezik. Borsót, kukoriczát, makkot vaczkába is szokot készletül hordani. Táplálékából kitűnik kártékonysága, habár be kell azt is vallanunk, hogy egerek és rovarok pusztítása által némi hasznot is hajt. Nagyon óvatos levén, kézrekeritése nem könynyü. Lesből szokták lőni vagy tacskókkal (borzeb) verik ki vaczkából, s elcsípik a kijárataira borított csucshálókban (Haubennetz), melyekbe belebonyolódik. Paraszt-vadászok ki szokták ásni. A telet vaczkában átaluszsza, de nem merevedik meg, mint több más téli álmot alvó állat. A nemes nyest. (Der Edelmarder. Mustela martes.) Bundája gesztenyebarna, torka és melle világossárga. Teste 15, — farka 10 hüvelyk hosszú. E szép állat lomb- és tűlevelű erdeinkben lakik faoduban, néha elhagyott evet- vagy orvmadár- fészekben üti föl tanyáját. A kúszás- és ugrásban kitűnő. Csöndes erdőben nappal is űzi rablókalandjait eme fortélyos és vérengező kis rabló. Áldozatául esik az evet

: a