Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Október

69 Hozzálépés. (24 sztik figyelmes szemle alá s megyünk rajta addig, míg a keresett jel meg nem kerül, ami aztán a további eljárásra nézve irányadóul szolgálhat s ehez, illetve a sebesülés valószínűleges mineműségéhez képest hosszabb vagy rövidebb ideig pihenni hagyjuk a vadat, mielőtt az utánkeresést megkezdenők, — azután pedig a vérebbel vagy anélkül utána megyünk a vadnak — a lövés helyéről indulva ki természetesen, melyet előzőleg már törettel (a szokott módon) megjelöltünk; — a keresést aztán tovább folytatjuk mindaddig, míg ismét jelet vagy vért találunk, ahova ismét töretet teszünk s így tovább. Esetleg pedig, hogy sok időt ne vesztegessünk: ott folytatjuk ismét a csapázást, ahol szoros megfigyelés után a vadat eltűnni láttuk volt s innét tovább követjük a nyomokat, vagy pedig, ha van, vérebbel vétetjük fel. Rendesen aztán a csapa valami sűrűségbe vezet vagy egyáltalában oly helyre, hol vérkutya nélkül csakugyan alig, vagy épen nem boldogulhatunk és ekkor nincs más mód, mint saját ügyességünkbe bizakodva akként segíteni a dolgon, hogy topográfiái ismeretünket latba vetve, körülnyomozzuk a sűrűst, illetve azt a helyet, melyben a sebesült vadat a csapák utalása szerint rejleni véljük — annak biztos megállapíthatása végett ugyanis, vájjon megmaradt-e a kérdéses pasztában, vagy pedig ezen áthatolva, a szomszédos vagy talán épen a harmadik, negyedik pásztába vonult-e a keresett vad ? — Előfordulhat az az eset is, hogy a pásztákat sorjában körül kell nyomozni; és ilyenkor — kivált ha a vad nem vérzik és vérkutya sincs kéznél, — ugyancsak meggyűlhetik a baja a még oly ügyes nyomozónak is, amíg a jól felismert csapákból biztosan megállapíthatja azt, hogy a keresett vad megmaradt-e, avagy pedig kiváltott-e a sorbavett pászták valamelyikéből? Természetesen ily munkánál pontos gyakorlati ismeretek s éles megfigyelő képesség nélkül vajmi kevésre mehetni s siker csak ritkán, vagy épen nem koronázza még a legszorgalmasabb igyekezetet se ; különösen pedig oly helyen nehéz az eligazodás tapasztalat híján, de egyáltalában véreb nélkül, ahol nagy vadállomány mellett a terület minden irányban föl van járva a vadtól s a csapák és csapások helyenként mintegy hálózatosán keresztezik egymást. De ily helyen a legtapasztaltabb nyomozónak is sokszor meggyűlik a baja, ha saját erejére van utalva s ugyancsak elő kell szednie a tudományát, ha a hieroglifekkel tele irt khaoszból, melyet a talaj eléje tár, kiokosodni akar! Megbecsülhetlen ilyenkor az a ritka tudomány, mely a legcsekélyebb jelből is útbaigazítani képesít : a csapa és nyomisme. Mert ennek birtokában gyakorlott nyomozó azt is megtudja állapítani, hogy a sebzedt vad nagyon beteg-e már, vagy még erősen halad tova ; nem sántít-e; béllövést kapott-e ; képes-e még az esetleg közelben levő árkot átugrani vagy sem ; birja-e még a hegynek felfelé való mászást stb. stb. Persze, ha jó vérkutya áll rendelkezésére a vadásznak, Őzcsapa.