Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Október

66 1. Szív-lövésnél a vérkiömlés bőséges; eleinte azonban csak lassú szivárgásban indul meg a vérzés, mely a balláb- nyomok oldalán látható és legtöbbnyire közel vagy kissé oldalt az előlábnyomához. A vér vörös színű. 2. Tüdő-lövésnél a vér habos, buborékolő s világos-vörös (majdnem halvány) színű. Ha mind a két tüdőszárny át van lőve, akkor a vad mindkét oldalán halványvörös tüdővért bocsájt és szorosan az első láb nyoma mellett (oldalt) találjuk azt. A sebvér bőséges. 3. Máj-lövésnél a lövé helyén sötétvörös, habnélküli vérnyomot találunk, melyben májrészecskéket is lehet látni. A vér bőséges, tartósan s erősen csurog s a csapa mellett fekszik, szökésnél szétfrecskend. 4. Vese- és lép-lövésnél a sebvér hasonlóan feltűnően sötétpiros, sokszor majdnem fekete; egyéb jelek mint a máj-lövésnél. 5. Szűgy-lövésnél, ha a golyó a szívet találta: a sebvér sötét, sűrű; ellenben ha a tüdőt érte a golyó: igen világosvörös és habos s közvetlenül a nyom előtt fekszik. 6. Bél-lövésnél a sebvér világos, de sötétebb a tüdővérnél és egészen híg folyású. Egyébiránt a bél- és gyomor-lövésnek a legbiztosabb jelei a sebvér között minden esetben található tápanyagok (megemésztetlen fugomolyagok) és bélrészek, melyeket a golyó ragad ki magával. A vérrel nem azonos, hozzákeveredett anyag mindig zöldes-sárga színű; a lelőtt szőr pedig igen rövid. A vérzés soha se bőséges, kiváltképen pedig a hízott vadnál igen gyenge és hamar eldugul a zsírrétegnek a sebszájba való torlódása miatt; de a belek takaróhártyájának az előnyomulása is megakasztja sok esetben a vérzést, sőt végkép elfogja. 7. Czomb-lövésnél a sebvér semmi feltűnő különbözetet nem mutat: közönséges vérszínű, de kissé híg ; azonban elég bőséges. A sebvér közvetlenül a hátsóláb nyomán fekszik. 8. Lábszár-lövésnél, ha vér van a nyomban: ez magas lábszárlövésre, a vad nyoma körül szétfrecscsent vér pedig alacsony lábszár-lövésre mutat. A sebvér mindkét esetben meglehetősen bőséges és rendes vérszínű. 9. Vak-, csigolya- és liorzs-lövéseknél csak kevés, vagy épen semmi vért nem találunk, de annál több szőrt, melyek tövestől, vagy legalább majdnem teljes hosszaságukban tépettek le a golyó által és nem ritkán szőrös bőrdarabkák is feküsznek a jelek közt. 10. Hát-lövésnél nem mindig találunk seb vért, hanem főleg csakis lelőtt szőröket. Ha vérzés áll be a lövés után, a lecsurgó sebvér mindig a nyom mellett fekszik és közönséges vérszínű. 11. Nyak-lövésnél, ha csupán hús-seb üttetett: a sebvér színe a világosnál kissé sötétebb és híg folyású, de nem tartósan bőséges; ha ütér tépetett szét, a bő vérzés Hármas boka. (24. 1.) Bika álcsülkei. (24. 1.)