Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
Október
67 sokkal tartósabb s messze oldalt frecskend. A sebvér vagy a lábnyomok közt, vagy az élőláb lépése előtt fekszik és pedig annál távolabb, minél közelebb hatolt be a golyó a fejhez. 12. Igen folyékony, világos színű és nem habos vér csak a húsrészek megsebesüléséből származhatik. A vérzés foka s a vér színe egyébiránt a körülményekhez képest különböző is lehet; például vesepecsenye-lövésnél a nem bőséges sebvér színe meglehetősen sötét, különösen ha a vesék is megsérültek. A vért ilyenkor a nyomtól oldalvást, a hátsóláb nyomához közelebb találjuk. — Üres lövés esetében a vérzés kezdetben szinte rohamos, de csak rövid ideig tart; a seb vér színe közönséges vérszínű s a nyomtól oldalt, az előlábak nyomához közelebb fekszik. 13. Magas vállap-lövésnél a vad meglövetése helyén meglehetős sok igen piros vért és egy kis lemetszett szőrcsomót lehet találni. Némelykor a vérzés csak igen kis mérvű, majdnem elenyészőleg csekély. 14. Mély vállap-lövésnél vagy igen barna, vastag, vagy igen piros és habos vért találunk azon a helyen, a hol a vad a lövést kapta és a nyomon esetleg kevés lemetszett szőrt is. 15. Hátsó vállap-lövésnél — mivel ilyenkor rendesen tüdőt ér a golyó: a vér czinóbervörös és habos, bőven omló; ellenben ha a máj van találva: a sebből szintén vastag, de barnavörös vér frecskend ki; míg az igen folyékony (híg) barnáspiros vér szív-lövésre vall. Mindezen vér- s egyéb sebzési jeleket és a sebjelzést kombináczióba véve kell — ha szükséges — a sebhedt vad utánkeresésére előkészülni. Főszabálynak veendő azonban, hogy az oly vadat, mely tüzelés közben rálövetése helyén helyben nem maradt, mindjárt nyomban utánkereséssel bizgatni nem szabad, mert különben a nyugtalanított vad felkel helyéből s többnyire oly messze elmegy míg elfekszik ismét, hogy kivált kitűnő véreb segélye nélkül csak ritkán, vagy épenséggel rá sem is lehet találni többé; ellenben ha a körülmények szerint (a sebzés mérvéhez képest) több-kevesebb ideig nyugodni hagyjuk a sebhedt vadat, pl. fél, vagy egy, sőt több (3—4) óra hosszáig is, akkor a vad csakhamar megbetegszik, elgyengül s nem kel fel betegágyából többé. E szabály alól csak a lábsebet kapott vadat vehetjük ki — ha van vérebünk, — mert az ily vad messze elmegy és ennélfogva szükséges, hogy a véreb mielőbb megállítsa; tehát azonnal utána eresztendő. — Fej-, nyak-, alsó nyak-, magas vállap-, vállap-, mély vállap és a hátsó vállap-lövések általában halálosak lévén, a vad véreb segítsége nélkül is megkapható, valamint többnyire sztigy-lövés esetében is; más, kevésbbé súlyos, illetve nem halálos sebzéseknél azonban a vad mindig utánkeresésre marad, például vékonyán találva, vagy bél-, gyomor-, láb- stb. lövéseknél. A vékonyán talált vadnak 3—4 óra lefolyása előtt utána menni sohasem szabad, akkor is igen óvatosan és ügyesen kell eljárni, mert ily lövéssel még a hosszú Hátramaradás. (24. 1.) 6* Csalás. (24. 1.)
