Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Október

menekül s akkor is csak rövidebb, legfeljebb 80—160 m. távolságra s ott leheveredvén, mihamarább megdermed. — Ferde vállap-lövés esetében, tehát ha a golyó nem éri a szivet: a vad a szokásos jelzés után menekülni kezd s eközben fájdítva emeli megsérült első lábát. Menekülése azonban nem nagy távolságra terjed s elfeküdvén, néhány óra lefolyása alatt kimúlik. Igen erős vagy közeli lövéseknél, midőn a gólyó mindkét vállapot átjárja : a tűzben öszszeeső vad menekülésre képtelen. — Tüdő-, máj-, lép- és vese-lövéseknél a vad a legközelebbi sűrűst keresi fel és igen gyorsan menekül, de csak néhány száz lépésre képes menni, mert eközben gyorsan megbetegedvén, mihamarább elfekszik s rövid idő múlva kimúlik. — Ha csupán csak a tüdő lett találva s mindkét tűdőszárnyat átvágta a golyó, — ily esetben igen rövid idő múlva megdermed a vad ; ellenben tüdőhorzs-lövéseknél, vagy ha csak a tüdő egyik szárnya lett átlőve, sokszor messzire elmegy a vad, de menekülése ilyenkor úgy látszik inkább önkívületi cselekmény s nekimegy fának, bokornak, míg egyszerre csak mint egy villámtól sújtottan rogyik össze. Azonban az igen erős, öntudatosabb vad tüdő-lövés esetében se veszti el annyira fejét s menekülese közben meg-megáll a vér kiköhögése végett, — Ha a máj, lép, vesék vagy a tüdő a lövés által inkább csak érintve lett, szóval csak könnyebb sebesülést szenvedett e szervei valamelyikén a vad, ez a körülmény mindig hosszabb szenvedést jelent a szegény állatra nézve, mert az ily természetű sebzéseknél csak órák múltán következik be a jótékony halál. — Fej-lövésnél ha a golyó az agyvelőt találja, a vad rendesen úgyszólván abban a pillanatban kimúlik s mintegy villámtól érten rogyik össze. Egyéb fej-lövések nem mindenkor halálosak ; úgyszintén nyaklövéseknél is csak csigolya találással hozhatjuk biztosan terítékre a vadat, ellenben csupán az izomzatot találva, a vad — gyakran anélkül, hogy jelezne, erősen megriadva elmenekül. Az ütő-ér és légcső-lövés hatásáról már volt szó. A gerincz-agy találása rögtöni halált okoz, valamint a gerincz-oszlop szétzúzatása is mindig halálos következménnyel jár —- s a tűzben összerogyott vad lábra állani absolute képtelen. — Még a nyaklövéseket illetőleg megesik olykor? hogy a golyó csupán a nyakcsigolya valamelyik kicsiny tövisnyújtványát találja, anélkül, hogy a nyakcsigolyát magát szétzúzná. Ezesetben tűzben esik ugyan össze a golyó-vágás által előidézett nagy rázkódtatás következtében a vad, de épp oly gyorsan csülkön is terem s úgy elmegy, hogy a legtöbb esetben hírét se hallani többé. Ugyanily következmények tapasztalhatók az oly lövéseknél is, midőn a gerinczoszlop csigolyáinak kifelé álló tövisnyújtványát, vagy pedig a nyakcsigolyák tövisnyújtványát éri a golyó. A rázkódtatás mindkét esetben szintén földreteríti ugyan, sőt néha a lövés után látszólag holtan terül el néhány pillanatra a vad, vagy pedig (ami gyakoribb eset) hátára fordulván, kapálódzik egy ideig, — de csakhamar aztán magához térve, felszökik s habár eleinte tántorog és inog is egy kissé, mégis gyorsan elmenekül és meg nem kapható. Ennélfogva az ily sebzési eseteknél gyorsan kell a vadhoz nyomulni a kegyelemlövés megadása végett. — A vesepecsenye-lövést illetőleg megjegyzendő, hogy csak akkor momentán halálos az, vagy legalább úgy leüti a vadat, hogy felkelni képtelen: ha a gerincz-oszlop mentén a vesék fölött