Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Október

49 A vad tartózkodási helye. A fővad falkákban jár. A szarvas, dám- és őzvad, valamint a sertevad is, szokott tartózkodási helyét megtartja, csak az igen erős szarvasgímek és egyes őzbakok kószálnak el távolabbi vidékekre; rendesen azonban ismét visszaváltanak megszokott pagonyaikba. — Az erdei szalonka őszi húzásakor kevésbbé válogatós lévén leszállóhelyek dolgában, mint tavaszi fölvonulása alkalmával, — kertekben, parkokban, füzesekben, sőt szőlőkben és a községek közvetlen közelébeni cserjés, sűrűs, sőt nádas helyeken is levágódik nappali tartózkodásra (noha erős húzások alkalmával nappal is vonul); de az se ritka eset élénk húzásokkor, hogy a községek kertjeiből rebben fel szalonka, sőt faluhelyen néha az utczán is bukkanhatni szalonkára sötét éjeken, amennyiben az igen nagy sötétség valószínűleg a húzásnak rövid ideig tartó megszakítását okozza. — A nyúl már keresi a sík helyeket; hanem azért a fönnálló kukoriczaszárak, szőlők (kivált esős időben), erdőszéli bokrosok háladatos helyek mindig a vadászra nézve. Kukoriczatörés után kint a földeken szeret tartózkodni leginkább a nyúl, elfekszik a tarlókba, barázdákba, ugarokba, burgundiásokba, vadbúzás helyeken stb., továbbá minden időben ugyan, de legkivált késő őszszel igen háladatos lelőhelyek a kubikgödrök. Giz-gazos, nádasos sűrűsök, sőt nem ritkán jó kinézésű vasútmenti gödrökben is találhatni nyulat. Ha rossz időt érez a nyúl, mindig a jól fedő sűrűsebb helyeket bújja s az emberi lakok közelét keresi; ellenben eső után a nyilt mezőn fekszik szanaszét s kivált a napsütötte domboldalokon vaczkolja el magát. Szántás idején a szántók közvetlen közelében levő tereket se hagyja figyelmén kívül a vadász, mert ily helyeken rendesen úgy meglapul a nyúl, hogy úgyszólván az eke veti ki vaczkából. Az időjárás épp oly befolyást gyakorol a nyúlra, mint a többi szabadon élő vadra, melyek különös előérzettel birnak az időváltozások iránt; ez előérzet a szokásostól eltérő viselkedésben nyilvánul. így például a nyúl esős idő beálltakor elhagyja a szabad mezőt s bokrok közé, vagy hegyoldalban lapul meg. Szeles időjárásban rosszul tart ki s tanyát ott üt, ahol a szél ellen védve van. Szép és meleg időben igen kitart vaczkában, ellenben hideg időben, nevezetesen télen, száraz, erős fagyban, már igen korán elhagyja kotorékát; midőn havazik, akkor ismét oly erősen fekszik, hogy a hó teljesen beborítja. Azt mindig tapasztalhatjuk, hogy a küszöbön lévő időváltozáskor a nyulak nagy nyugtalanságot és fáradhatlan mozgékonyságot árulnak el. A holdváltozások is határozott befolyást gyakorolnak a nyulak viselkedésére; így a megfigyelő vadásznak éppen nem nehéz konstatálni azt, hogy midőn fogytán van a hold, olyankor a nyúl oly szívósan fekszik vaczkában, hogy 4—5 lépésnyire lehet közeledni hozzá, mielőtt azt elhagyná; ellenben midőn nő a hold, olyankor már 200 lépésnyiről is felpattan fektéből. Altalános szabálynak mondható tehát, hogy a nyúl