Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Október

42 inkább az érdeklődést. — Az erdei szalonka, a szezon egyik legbecsesebb vadjának vonulása (húzása) e hóban kontinentális jelleget ölt s lassanként az ország minden vidékére kiterjedő mozgalommá fejlődik. —A sárszalonka is folyton vonul s nedves idővel néhol a kulturföldeken is rebbenthető, nem ritkán csapatostól; de egyesével a víztől még igen távol esö helyekről (árokpartok, tarlók, szántások stb.) is kel esős időben. — A közönséges fajta u. n. parasztsneffek, minők a székhátiak és fütyülő fajok (Tringa, Totanus), szép lanyha őszi időjárás mellett igen szépen húznak a reggeli és délutáni órákban s jól utánzott csalfütty segélyével könnyen lövésre kaphatók (persze jól fedő leshelyen). A szélkiáltók nagy csapatokban jönnek s mennek, szépen fütyülgetve a „pó-li" nótájukat. Nappalonta le-leszállnak a tarlókra, legelőkre tücsköt, békát vadászni, gilisztát kutatni, mely tevékenységük közben ügyes hajtással sokszor sikerül kocsival puskalövésnyire férkőzni hozzájok. — A vadlúd is jön és megy. A nagy szürke ludak (Anser cinereus) azonban e hó elejével máifogytán ; inkább az északi lúdfajok („téli ludak" = Anser segetuin et arvénsis) jelentgetik magukat s jó leshelyről eredményes puffogtatásokat lehet rájok cselekedni. Az egészen apró lúdfajok (a lilikek, gyögyvérek stb.) csak kivételesen tűnnek még fel a hűvösebb idők beköszöntésével. — A szőrmés ragadozóknak: a róka. farkas, hiúz és nyesteknek szőre erősödik, szóval téli bundát kezdenek magukra ölteni, miért is lelövésiik nemcsak vadvédelmi, de a zsebkérdés szempontjából is haszonhajtó foglalkozás a hivatásos vadászra nézve. — A szarvasbőgés (rigyetés) e hóban elveszti kezdetleges jellegét még az oly vidékeken is, ahol eddig (tán a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt) vagy egyáltalában meg sem kezdődött még, vagy csak szórványos jellegű s néha napokra terjedő pauzák által megszakított (tehát normális intenzivitás nélkül való) mozzanat karakterével birt csak, sőt az e tekintetben való rendes fejlődési folyamat e hóban — egyes abnormális esetektől eltekintve — végleges befejezéséhez jut el. Mikor az erősebb agancsosok kezdik odahagyogatni bőgési helyeiket, akkor már ez elvonulásokat az általános szilenczium előjeleinek vehetjük, melyet nemsokára az tizekedés végbefejezése követ. Fejlettebb gímeknél azonban ez később törERDEI SZALONKA. Thorburn rajza.