Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
Október
57 ténik, amennyiben az erősebb, fejlettebb basák elvonulása után nyílik csak alkalmuk nemi életüknek szabadabb folyást engedni. Egyébiránt az erősebb szarvasok iizekedése e hónap második felében általában és minden körülmények közt eljut a végbefejezés határához. Ami a kései bőgéseket illeti, erről a vadászok azt tartják, hogy az mindig rövid szezonra enged következtetni és megfordítva, vagyis hogy a korai zene rendes, tartós lefolyást helyez kilátásba. Egyébiránt a szezon tartósabb avagy kevésbbé tartós folyamata, valamint az első akkordok, úgy a kezdetleges jelentkezések is mindig meteorológiai okokkal állanak Összefüggésben. Hidegebb éghajlat alatt többnyire szeptember közepén kezdődik, míg lapályos, enyhe vidéken az erős agancsosoknál már augusztus utolján felébred a párosodás ösztöne, mit az ismert hangokkal jeleznek. Magyarországon általában szeptember elején kezdődik a szarvas bőgési (vagy rigyetési) idénye s körülbelül október 10—15-ig tart. Vannak azonban kivételes enyhe időjárású évek, melyek őszén néha november közepéig is iizekednek a gyengébb agancsosok. Az Öreg basák azonban ilyenkor már rég végeztek. — Egyébiránt az iizekedés korábbi vagy későbbi kezdetét illetőleg, az nemcsak légtiinettani, hanem élettani okokkal is összefüggésben látszik állani, nevezetesen az agancsképződéssel. Oly zónák alatt, hol a szarvas későbben rak fel s ennek következtében későbben is tisztít le — például az északi megyékben, hol a tél márcziusig tart: a rigyetés is későbbre esik. De azért nem kell hinni, hogy mihelyst a szarvas agancsaival teljesen készen van, nyomban a bőgés is már kezdetét venné! Csak azt lehet apodikticze állítani, hogy mindaddig, míg a szarvas agancsával rendben nincs s teljesen le nem tisztított: a fajfentartás legfontosabb élettani működésében részt nem vesz; amit egyébiránt könnyen megmagyaráz azon szoros kapcsolat, mely az agancsképződés és nemi szervek közt fennáll. Azt, hogy az erős tél az agancsledobást és tisztítást visszavetné s ennélfogva az iizekedés kezdetére nézve direkte befolyást gyakorolna: szószerint elfogadni alig lehet. Ha ez így volna, hogyan lehetne megmagyarázni azt a roppant, szinte hihetetlen pontosságot, amelylyel a bikák némely vidékeken a bőgést megkezdik. Hiszen akkor egy kemény tél után a bőgésnek is későbben kellene kezdődni ezen vidékeken is. Az azonban mégis tagadhatatlan, hogy kemény tél után minden csülkös-vad későbben vált. Mindenesetre, e tárgynál még némi részben nyilt kérdésekkel állunk szemben. — Az iizekedés kezdetleges állapota az első jelektől kezdve az iizekedés lefolyásáig igen érdekes és olyan mozzanatok ezek, melyeket különösen a hivatásos vadásznak okvetlenül ismernie kell, — miért is nem mulaszthatom el e tárgyra egy kissé bővebben kiterjeszkedni. Az iizekedés közvetlen bekövetkezte előtt az agancsosok egész lényökben és fajlagos szokásaikban is nagy változáson mennek keresztül. Az eddig rendkívül körültekintő óvatosságai, elővigyázatos s nyugodt természetű vadon egyszerre csak feltiinő izgatottság vesz erőt s nyugtalanul jár-kel ide s tova. Majd valami szilaj ösztönzetnek a hatása alatt vad mozdulatokra
