Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
Május
484 megsebesített kakas továbbá egyenes irányban repül el s irányt nem váltóztatva, addig menekül, míg csak ereje engedi; a sérületlen maradt ellenben gyakran változtatja repülési irányát. Az ép bőrrel menekült kakas továbbá midőn szárnyra kap, jellegzetes módon lódít magán felfelé, messzire repül, gyakran fel a magasba; mindezekre a megsebesített képtelen. A megsebesített kakas, hasonlóan a többi megsebesített vadhoz, menekülési irányát inkább völgynek, mint hegynek választja. Mint a rókánál, úgy a fajdkakasnál is feltehetjük, hogy vagy teljesen el van hibázva, vagy csak igen könnyen sebesült, ha a tett lövés után gyorsan és zajtalanul tűnik el. Ha „köszörülés" közben lőttünk a kakasra s az rögtön odább áll, nagyon valószinü, hogy kisebb vagy nagyobb sebet kapott, mert a teljesen sérületlen, helyben szokott maradni s akkor különös figyelemmel kell lenni minden további jelre, de el nem szabad felejteni, hogy már maga a lövés tűzfénye, vagy a lőpor-fiist is elégséges lehet arra, hogy a kakast menekülésre bírja. Bél-lövésre a fajdkakas erősen összerezzen, de azért messzire repül el s ha nincs jó ebünk, vagy ha igen korán kezdjük az utánkeresést, rendesen elvész. A szárnyalt kakas rögtön és nagy zaj közt vergődve bukik le a fáról s nagy gyorsasággal valamely közeli sűrűbe szalad. Fej- vagy nyak-lövésre, mely egyszersmind a gerincz-agyat is összezúzta, továbbá szív-lövésre: mint egy kő-darab zuhan le a fáról, úgy hogy gyakran tollát sem mozdítja. Jó, de nem villámszerűén ölő lövés után a földre bukott kakas erősen vergődik s ha lejtőn van, bukfenczezve lefelé bukik még egy darabra, vagy pedig megadja magát sorsának, s fejét a szárnya alá dugva, várja be az elősiető vadászt. — De vannak olyan esetek is, hogy a súlyosan sebesült kakas, felberzentett tollazattal és mérges kappogás és fúvás között kétségbeesett bátorsággal száll szembe az ebbel vagy a vadásszal s védi magát vagy még halálosan találva is, még egyszer dürgő helyzetbe áll, hogy rögtön kimúlva összeessék. — Nem közvetlenül halálos fejlövéssel, hasonlóan a többi szárnyas vadhoz, egyenesen felfelé repül a levegőbe, mignem kimúl s a gyakran igen jelentékeny magasból mint egy kő-darab bukik le. — Ha lebukva, súlyos esés zaját hallottuk a talajon, s reá minden csendes marad, akkor kimúlva bukott le az ágról vagy a levegőből. Súlyosan sebesült kakasok, kimúlásuk előtt órák, sőt napok hosszát ülve maradnak ugyanegy ágon, ha volt annyi erejük, hogy arra felszálhattak; — leggyakrabban azonban sűrűségekben szoktak megvonulni a halálos sebbel. Hóban néha megesik, hogy vérnyomot találunk a tovaszálló kakas után, a melyet aztán követhetünk; de a még oly jól talált kakasok is, csodálatra méltóan, csak rendkívül ritkán szoktak erősebben vérezni kifelé, minek talán a fajdkakas rendkívül izomdús szervezetében rejlik az oka, mely a rendesen ferde irányban testébe hatoló lősebet összehúzódásával többnyire elzárja. Lelőtt tollak azaz olyanok, melyek közepükön vannak keresztül lőve, még ha csak néhányat is találnánk olyat : sokkal jobban bíztató jelek, mint a teljes épségükben kitépve talált tollak, minőket a horzs-lövés csomó-számra szokott kitépni. A lövés helyén talált lelőtt tollak alakja és színéből természetesen teljes biztonsággal meg lehet határozni, hová hatolt be a lövés; a röpülés közben elhullatott,
