Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Május

485 bokron, faágon, vagy a földön talált egyes tollak is megkönyíthetik a vad megtalálását, de mindig tekintettel kell lenni a légáramlatra s irányára, mely a tollat magával ragadhatja. Ha a lövés a kakasnak a lábát zúzza össze, az ilyen legtöbbnyire elvész, ha csak az ebnek nem sikerül őt idejében megragadni, vagy pedig a vadásznak egy másik, sikerültebb lövéssel megakadályozni a kakas erőlködését, melylyel az a magasba jutni és a veszélyes helyről elpályázni törekszik. A május hava az, melyben a vadászatra kártékony madarak csimotáikkal egyetemben, legkönnyebben pusztíthatók és pedig fészkelő helyeiken — s bár ez egy kissé megkésett ténykedés, miután a fészkek lehányása által annak idejében könnyen megakadályozható a kártévő szárnyasok szaporítási kísérlete, — mindamellett igen radikális és czélhoz vezető eszköz a vadászterületek alapos megtisztítására úgy a jelen, mint részben a jövőre nézve is. Ezeknek a kártékony fajoknak és ivadékainak az irtása képezi e hóban főleg a vadász hivatásos működésének aktuálitását. Hogy melyek azok a madarak, melyek e hóban leginkább kihívják maguk ellen a vadász akczióját, azt mindenki tudja: a valódi orvmadarakon kívül főleg a szarka, mátyásmadár és a varjak, mely a „tudós" könyvekben, nem különben a modern gazdászati észjárásban a „hasznos" (!) aprószentek közé vannak sorozva — jogosan vagy jogtalanul-e a saját szempontjukból véve, azt nem vitatom, bár volnának ellenvetéseim; emellett azonban kétségtelen, hogy minden szakma ismeri a maga károsítóit; regnum animale tudósa, az erdő- és a mezőgazda, a halász, a vadász stb. mind a saját szemüvegén át nézi — s valljuk be: igen jogosan — az állatvilágot. Miután jelen soraimat csakis mint vadász irom, semmi más érdekkörbe tartozó rosz néven nem veheti, hogy Írásomban csakis a vadászat érdekeit tartom szem előtt, de ezúttal DÜRGŐ NYIRFAJD-KAKAS