Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
Deczember
223 fáczán-fészekre akad, a tojásokat első lábainak karmaival összenyomja s így lakik jól a folyadékkal, esetleg már a tojáshéjban levő fiakkal. — Említettektől eltekintve, a borz táplálékát főleg növényi anyagok képezik: gyökerek és erdei magvak, továbbá burgonya, kukoricza, szarvasgomba, bogyófélék, gyümölcs, kivált szilva, szőlő, mely utóbbit annyira kedveli, hogy kedvéért messzire elmegy s szőlőérés idején megtörténik, hogy teljesen eltűnik valamennyi borz az általuk lakott vidékről s szőlőtermő vidéken tartózkodik. Oszszel leginkább makkot, vadgyümölcsöt, répát, borsót és kukoriczát eszik, melyekből vaczkába is szokott készletül hordani. A növényi tápálkozás mellett azonbna eljár egerészni is, e mellett passionátus kigyóvadász és kivált a mérges kígyókat vadássza nagy szenvedélylyel. de nem tartja ízetlennek a sáskát, csigát és apró rovarokat sem. mely utóbbiakat a földből is kikaparja. Őszre élelmiszerekkel gazdagon ellátja éléskamráját. — Táplálékából kitűnik kártékonysága, habár be kell azt is vallanunk, hogy egerek és rovarok pusztítása által némi hasznot is hajt. Késő ősszel, midőn a borz legkövérebb, súlya gyakran meghaladja a harmincz fontot is, sőt a 40 fontosak sem éppen ritkák. Néha 6—7 font zsiradék kerül ki egy-egy példányból. Általában a késő ősszel és télen lövöttek oly kövérek, hájasak, hogy például bőrük lerántása a bőrhöz tapadó háj miat 1: csak nagy nehezen sikerül. Zsírját sokan eledelül használják, sőt gyógyszerként is szerepel; többnyire azonban mint faggyú lesz elhasználva. Tapasztalásom szerint a borz-zsír hason menynyiségű gémzsírral, egy kevés tiszta faolaj és gliczerinnel s végre némi sárgaviaszszal jól összeolvasztva, a legkitűnőbb kenőcsül használható a vadászcsizmák teljes vízhatlanná tételére. A borz húsát és pedig nevezetesen a hátrészből kivágott szeleteket, mik a háj alatt a hátgerinczet fedik, a legjobb ízű sült gyanánt dicséri sok vadász; mint mondják, ízre nézve nagyon hasonlít — szagától eltekintve — az ürü húsához; különösen a borz-sonkát mint gourmand-falatokat dicsérik. — miben természetesen nem mindenki ért egyet. Az én tapasztalásomból annyit mondhatok, hogy a borz ugyan legkevésbbé sem undorító, legkisebb szag nélküli, rendkívüli tiszta állat és gyünyörű fehér húsa van, mindamellett sültje bizony legkevésbbé sem tartozik az ínyencz-falatok közé, mert vadlébe tétetvén, oly vadszagot kap, hogy a legnagyobb ideálista is orrfintorítva fordul el tőle (persze jó gyomrú emberről van szó). — Télen és késő őszszel elejtett borz bundájából igen alkalmas vadász-tarisznya készül, de vízhatlan tulajdonságánál fogva takarók készítésére is használják, szőrét pedig ecsetek és keféknek dolgozzák föl. — A borz hazája Európa és Ázsia. Nálunk meglehetősen elterjedt állat és egyes vidékeken nem tartozik éppen a ritka jelenségek közé. Tartózkodását illetőleg a felvidéken a középhegységi erdőkben szokta felütni tanyáját. Legszívesebben tartózkodik oly erdőkben vagy köve 5 hegyvidéken, melyek közelében szőlők, gyümölcsösök vagy gabonaföldek vannak. Általában többnyire a vetésföldekhez közel eső erdőségekben üti föl tanyáját, hol a legcsöndesebb rejtekhelyeket választja s önvájta vaczkában magánosan tölti napjait. Vaczka készítésénél főleg arra ügyel, hogy az elrejtett legyen, épp azért szívesen tanyázik nagy kövek között is, habár ott nagy fáradsággal jár a vaczok kiásása, ámde az óvakodó állat jól tudja, hogy ott majdnem hozzáférhetetlen. Nem ritkán azonban a kevésbbé
