Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
November
195 is szórjunk részükre. Az ily módon szórt táplálék száraz vagy nedves időjárás szerint minden másod-harmadnap eltisztítandó és frissel cserélendő fel, mely alkalommal az udvart ki kell seperni és száraz homokkal beteríteni. Ha az udvar egyik-másik helyét fű vagy kicsírázott gabona verné fel, ez meghagyandó; szalmás gabona különben, kivált zord időben és erős havazások alkalmával magába a kamarába is helyezendő. — A foglyoknak nyújtandó nyers vagy zöld táplálék teleltetésükben főtényező lévén, annak mikénti és mi arányban való nyújtására kellő gondot és figyelmet kell fordítanunk. Miután a téli táplálék ezen része leginkább a nyáron bőven felszedett rovarokat és vizet pótolni van hivatva s az emésztő szervek kellő fentartására szolgál, de a fogoly főeledelét nem, vagy csak szükségben képezi, az elzárt foglyok etetését úgy kell berendezni, hogy fő táplálékukat száraz eledel képezze, de e mellett valami zöldet vagy nyerset mindig találjanak. E végre legczélszerűbb, ha könnyű sekély ládikákba már kora őszszel búza-ocsút vagy rostaalját kezdünk vetni s ezt mindaddig, míg csak lehet, sőt fagygyal istállóban is folytatjuk; e módon a kamarában telelendő vadnak legkedvesebb s legtermészetesebb zöld eledelét nyújthatjuk. Miután azonban nagymennyiségben befogott vadat gabonavetéssel ellátni nehéz, ezt más zöld táplálékkal is pótolhatjuk. Erre nézve legalkalmasabbak a czikkekre vagdalt káposzta- és répa-fajok. A friss táplálék nyújtását akkép kell intézni, hogy az elzárt vad, a száraz mellett, nyerset is mindig találjon az udvaron, különben igen mohón reá kap, mi a tél elején nem kívánatos; míg ellenben tavasz felé, midőn a fogoly szabadban is leginkább zölddel táplálkozik, természetének a kamarában is megfelel. — A fáczánok átteleltetésénél ugyanazon elvek érvényesülnek, mint azt a foglyoknál előadtam. A rendes, lehetőleg azonban változatos táplálék mellett fődolog a tisztaság; valami különös elbánást azonban a fáczánok átteleltetése nem igényel s e tekintetben felesleges volna némely könyvek nagy tudákossággal kiczirkalmázott tantételeit követni. Ami a táplálékot illeti, a kamrákban átteleltetett fáczánokat általában mindenütt szemes eleséggel, u. m., kukoricza, árpa, zab, búza, rozs stb. szokták etetni. A tisztán szemes eledelre szorított vad azonban tapasztalás szerint könnyen megbetegszik, elsatnyul, sőt el is pusztulhat; ha tehát azt akarjuk, hogy a fáczán, (általában a teleltetésre bekamrázott szárnyas vad) jól átteleljen és a következő tavaszszal a fajfentartás czéljának és rendeltetésének eredményesen megfelelhessen, úgy okvetetlenül olyan eledeleket is kell nyújtanunk a szemes eleségen kívül, amelyekkel a szabadban is táplálkozni szokott, t. i. növényi (s hacsak lehetséges, állati anyagokat, így répaszeleteket és káposztaleveleket, A tiszta búza és kukoricza répaszeletekkel, vagy pedig némi zöldséggel kombinálva, minden bizonnyal a legjobb, legegészségesebb táplálék; ha módunk van benne, a fáczáneledel közé apró szemű babot és fehér borsót is elegyíthetünk, valamint egyéb terményfélét is, a fősúlyt azonban a már kiemelt ételneműre kell fektetni. Az eleséget szélesen kell a földre szórni, hogy lehetőleg minden egyes fáczán az eledelhez férjen; hogy pedig a tiszta friss víznek hiányzani sohasem szabad, arról beszélni is felesleges. KIRÁLY-FÁCZÁN. 13*
